– A református öntudatot kell erősítenünk, az idei az ifjúság éve, ezzel fogunk kiemelten törődni. Az idősotthonok munkáját is szem előtt kell tartani, mert az erdélyi magyar társadalomra jellemző az elöregedés. A lelkészi hivatástudattal is sok a tennivalónk. A teológia megadja az elméleti tudást, viszont a gyakorlati tudáshoz még rengeteget hozzá kell tenni.

– Az ifjúsági misszió az egyház egyik legfontosabb befektetése a jövőbe. El kell érnünk a fiatalokat, fel kell készítenünk őket arra, hogy az életben helytálljanak, és ne csak a társadalomnak, hanem egyháznak is hasznos tagjaivá váljanak. Az ifjúsági misszió azért is fontos, mert a fiataloknak ez életük egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor világnézetük és jövőjük formálódik.

Amilyen változatos a zsoltárok mondanivalója, annyira az a zenénk is, ez könnyíti a befogadását – magyarázzák a két éve alakult ps:alter zenekar tagjai. Az együttes neve a zsoltárokra, a zsoltározásra utal, a szó a latinban és az angolban is zsoltárgyűjteményt jelent. Zsoltárokat, régi tartalmakat adnak át modern dallamokkal.

– A hála tart meg, hogy elviseljem, amit el kell. Ami egyszer az enyém volt, nem veszítem el. A hála ésszel felfoghatatlan békét áraszt a szívbe. A megélt fájdalom ellenére, mellett. Ha szeretek, gondoskodom, mindig úgy, ahogy éppen szükség van rá, azzal a másik embert biztonságba helyezem. Csak azzal, hogy nincs egyedül, további feltételt adtam neki a gyógyuláshoz, a boldogsághoz.

– Nem azt kaptam az egyetemtől, amire számítottam, de úgy érzem, sokkal fontosabb dolgokat tanulhattam meg. Egyrészt azt, hogy az irodalom: tudomány, nem tekinthetek rá puszta eszközként céljaim elérésében, másrészt azt, milyen az a világ, amelyben szolgálni készülök.

A maroknyi közösség felújította az iskola tetőszerkezetét. Nemcsak együtt álmodtak, hanem megtanultak együtt dolgozni is, a falusi a városival, a régi lelkész az újjal. Így határozták el azt, hogy szeretnék megvalósítani valamit, ami egykor kivitelezhetetlennek tűnt. Az ingatlan állaga nem romlik tovább. A helybeliek közösségi térnek tervezik.

– A sepsiszentgyörgyi diakónia évek óta foglalkozik cigány gyerekekkel délutáni oktatásban, táborokban. Többször hallom: ezzel kár foglalkozni. Ám Péter és társai is sokat próbálkoztak a halfogással, végül Jézus parancsára bevetették a hálót. Nem használtak különleges módszert, csak tették, amit az Úr parancsolt. Nekünk is ezt kell tennünk!

– Kolozsvár után Gerendkeresztúr és Hadrév társegyházközségébe kerültem; az épületek állaga tükrözte a lelkiállapotot is. De tudtam, Isten a száraz csontokba is életet lehel. A Bulgária-telepi gyülekezettől ajándékképpen igés kártyát is kaptam: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33). Így nem a külső tényezőkkel foglalkoztam, hanem Isten országával.

A kalotaszegi Zsobok református közösségében – egy lelkész házaspár jóvoltából – a '90-es években létesült iskola és gyermekotthon felvirágoztatta a települést. Nagy Alpár Csaba lelkipásztor reméli, a magyar közösségek adományai megmenthetik az időközben veszélybe került iskolát és a gyerekeket.

– Az orvostudomány elsődleges célja az egészség megtartása, a hármas szintű megelőzés, amely ma már lényegesen túllép a testi állapoton, elképzelhetetlen a lelki és a társadalmi tényezők figyelembevétele nélkül. Ezeken a határterületeken fontos szövetségesévé válhat az orvostudománynak a pszichológia, a szociológia, a kommunikáció vagy éppenséggel a teológia.

– A reménységet adó igehirdetés mellett arra is szükség volt, hogy a híveket segítsem. Hálásak voltak ezért. Ezek az egyszerű és tiszta lelkű emberek mindent megtettek, hogy feleségemmel és három gyermekemmel jól érezzük magunkat. Semmiben sem szenvedtünk hiányt, mert a hívek által Isten úgy gondoskodott rólunk, mint a hollók Illésről a Kerít-patak mellett.

– Egyértelmű, hogy a vasárnapi istentiszteleti alkalom kevés, hozzá kell tennünk az önrészt. Jó kifogás, hogy nincs rá idő, de akinek igénye van erre, az időt is talál. Amihez rendszeresen sikerül tartanom magam, az a napindító ima, este pedig egy hálaadó imádság.

Erdély tizenöt egyházmegyéjéből érkeztek a Kis-Küküllő bal partján fekvő Bonyhára, a felújított Bethlen-kastély hivatalos átadására, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége szervezte rendezvényre. Szőllősi Etelka régiós elnök elmondta: a felújítással, a programokkal a nőszövetség megőrzi Árva Bethlen Kata szellemét.

– Huszonnégy éve Sztánán, e kalotaszegi gyülekezetben hirdetem az Igét. Hosszú időszak, megéltem mélységeket és magasságokat. De számomra ez az a falu, ahova érdemes volt megérkezni vonattal, hátizsákkal a hátamon, gyúrni a sarat és merészet álmodni. A majdnem negyedszázadból mindig a szép marad meg, azok az emberek, akiktől oly sok szeretetet kaptam.

Az erdélyi, a Kolozsvártól negyven kilométerre fekvő Kidében a múlt januárban teljesen leégett a parókia. Azóta sok lelkes támogatónak köszönhetően újjáépült. A későbbi munkák során is minden egyes alkalom után érezték, hogy Isten Lelke egyre jobban összekovácsolja a tősgyökeres és a beköltözött kideieket.

– Szüleim, nagyapáim, több nagybátyám is lelkészek voltak. Tizenhat évesen Isten megszólított, néhány barátommal együtt a földalatti közösségekben erősítettük hitünket, s a templomban próbáltuk a fiatalokat az evangéliummal megkínálni. Így érlelődött meg bennem, hogy ezt lelkészként is folytassam.

A felújítás után a Herepei-ház az Erdélyi Református Egyházkerület vezetőségének döntése nyomán az Ifjúsági Keresztyén Egyesület ifjúsági központjaként működik. A kolozsvári Főiskolás IKE is helyet kap az épületben, olyan teret alakítanak ki, amelyet minden önkéntesük, munkatársuk és az erdélyi fiatalok közössége is sajátjának érez.

A Bánffyhunyadtól három kilométerre fekvő falu, Magyarbikal kis református közössége adományokból és önerőből újította fel a száz éve épített templomtornyot. – Az elmúlt négy-öt esztendő folyamatos munkával telt, két hónap alatt a zsindely cseréjére 7,5 millió forint adomány gyűlt össze. A segítségre a továbbiakban is szükség lesz: a templomjavítási munkálatok folytatódnak – mondja Szabó Mihály lelkipásztor.

– A jót tovább kell adni, hogy mások is részesedjenek belőle. Jelenleg is önkénteskedem egy idősotthonban, és hálás vagyok Istennek, hogy segíthettek azzal, amit tanultam az egyetemen. A rádió rendkívüli missziós lehetőség, ott Isten kezében eszköz lehetek arra, hogy mások jobban megismerjék az Urat, közel kerülhessenek hozzá.

– A kedvenc területeim a zene és a rajz. Más nem nagyon kérdezett még rá ezekre. A belsőm, a szívem-lelkem jön éneklés, rajzolás közben. S amikor a férjemmel együtt éneklünk, az egymás iránti tiszteletünk és ragaszkodásunk is kifejeződik. Sokszor kérdés marad bennem, vajon átér-e valami az én szívemből-lelkemből a másik emberhez.

Újabb vendéglátóipari egység próbál törzshelyévé válni a kolozsvári magyaroknak. A református egyház által működtetett Refo Cafe az elképzelés szerint kommunikációs csatornája is lenne az egyháznak. A működtetők remélik, a kávézóval bővített könyvesbolt közösségformáló térré válik a kincses városban.

– Lelkipásztornak vagy pedagógusnak lenni az identitásomat és személyiségemet mélyen meghatározó hivatás, amely egykoron választás volt, mára már a lényemnek meghatározó alkotóeleme. Hogy e kettő közül melyik áll közelebb szívemhez, nem tudnám megfogalmazni.

– A valóságot és a szabadságot kell összeegyeztetni az egyre inkább erre vágyó híveknek. A pénzügyi haszonelvűségről végképp le kell mondani. Az egyház elsőrendű feladata az marad, hogy az Isten embereket elhívó segítségével evangéliumi lelkületű, egyaránt isten- és emberközeli közösségeket hozzon létre és tartson fenn.

– Szeretek alkotni, örülök minden egyes gondolatnak, sornak. Jólesik, hogy írásaimra, könyveimre, blogomra rengeteg értékes visszajelzést kapok. Főleg annak örvendek, hogy írásaimmal lelkésztársaimat is ihletem, segítem az igehirdetésekre való felkészülésük során.

– A menedzsment Kelet-Európában általában gyenge, sokat kell még tanulnunk. Sokszor nincs rendesen átgondolva egy-egy esemény, hát még egy egész program. Mindez sajnos hatványozottan igaz a helyi közösségekre, gyülekezetre. Erdélyt járva esperesként ezt látom leginkább.

– Nem lelkész akartam lenni, csak gazdagítani akartam azt a tudást, amelyet a filozófiai tanulmányaim során szereztem. Isten viszont valószínűleg a kitérőket is szakszerűen bekalkulálta. Most, hogy életem e pontjáról a megtett útra tekintek, egyértelmű, hogy itt a helyem.

– Az emberek ma is sok mindent meg tudnak tenni, ha a közösségi élet fontos számukra. Ha mindenki egy kicsit összead, abból közösen lehet élni. A gazdasági válság miatt mindenben visszaesés tapasztalható, ám a közösségi alkalmakat mindenáron meg kell tartani, különben szétesünk – mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

– A függők és családtagjaik szolgálata olyan lelkigondozói és terápiás életvezetési hálózattá nőtte ki magát, hogy mind mentálisan, mind spirituálisan én is folyamatosan növekedhetem általa. Lelki fejlődésemben sokat köszönhetek lelkes munkatársaimnak, kitűnő szakembereinknek. Számomra a legnagyobb megtiszteltetés, ha részese lehetek egy függő küzdelmének.

Az évszázadok során az épület viszonylag jó állapotban maradt meg, ám természetesen többször is felújításra szorult. Legutóbb a 2010-es években fogtak neki a külső felújításnak, ezzel egy időben viszont a belső munkálatoknak is nekikezdtek. Azóta pedig egyre több érdekességre bukkantak.

– Hivatásnak érzem az egyházi szolgálatot. Benne van a szívemben, lelkemben. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megszólított; örömmel szolgálok. A legnagyobb boldogságom, ha másoknak örömet szerezhetek, a legszebb ajándék, ha másokat megajándékozhatok. Isten is úgy akarta, különös figyelmet fordítsak az idős, egyedül élő, beteg emberekre.

– Hatalmas megtartó és összetartó erő a Bethlen Gábor Kollégium. Amíg létezik és erőt sugároz, a térségben is van magyar jövő – vallja Szőcs Ildikó igazgató. A négyszáz éves nagyenyedi intézmény vezetőjével az újraindulásáról, az épületek felújításáról, az iskolában zajló oktatásról beszélgettünk.

– Azért lettem iskolai lelkipásztor, mert van bennem kötelességtudat és hála egykori iskolám, a Kolozsvári Református Kollégium iránt, ahol életemet meghatározó tanítást és útmutatást kaptam. Amikor az iskolai lelkipásztori szolgálat lehetősége megnyílt előttem, tudtam, Istentől származik, és elérkezett az ideje annak, hogy én is hozzátegyek valamit az ősi alma mater dicsőségéhez.

– Már teológuskoromban rendszeresen látogattam időseket, betegeket az otthonaikban és a kórházakban. Akkor még nem gondoltam, hogy a Fennvaló kórházi szolgálatra hívott el, de azt már éreztem: a lelkigondozás, a bátorítás képessége az én lelki ajándékom.

– Nagyon el kell fáradnom ahhoz, hogy teher legyen számomra a munka. Matematikai tudásomat, megoldóképességemet az ügyviteli tevékenységben is jól használom. A nőszövetségi szolgálat önkéntes feladat. Hogy melyik szerzi a legnagyobb örömöt? Számomra mindig az, ha másoknak örömöt szerezhetek, ha segíthetek.

– Hiszem, a hívő ember munkája meglátszik mindabban, amit tesz. Ha hittel dolgozunk, és imáinkban a Teremtő áldását kérjük, meggyőződésem, hogy ebből a környezetünk is megérez, meglát valamit. Ma nehezebb konzervatív, hittel élő, vallásos emberként dolgozni, de ez csak a látszat.

– Mindent, amibe belefogtam, annak a reményében tettem, hogy a képzést elvégezve, a tudást megszerezve jobban, szakértőbben végezzem a munkámat a diákok között. A tanulmányaim során rájöttem: akkor a leghatékonyabb a szolgálatom, ha hiteles és őszinte vagyok, megtalálom a hangomat, ha a tanultakat beépítem az életembe.

Az alkalom szimbolikus, hiszen a Kárpát-medence különböző gyülekezeteiből érkező vezetők részben dél-erdélyi népes gyülekezetekhez, részben elnéptelenedett templomokhoz látogatnak el, amelyek az elmúlt években újultak meg – tudatja Tussay Szilárd, a református egység napjának főszervezője.

A rendszerváltás elején mintegy 500 ezer reformátust tartott számon az erdélyi egyházkerület, a legutóbbi, 2011-es adat szerint 360 ezret – emlékeztet Kató Béla. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét erdélyi reformátusok helyzetérő, az anyanyelv megtartó szerepéről, a népszámlálás tétjéről kérdeztük.