A II. Magyar Református Világtalálkozó ötvenhárom év kihagyás után az újra egymásra találás és a köszöntés jegyében szerveződött a függetlenné és szabaddá vált anyaországban. Az 1991. június 21. és 30. között tartott rendezvény eseményei korszakváltó és szabadságot megélő hangulatban, hitbeli, nyelvi és kulturális közösségben teltek.

Az európai hadszíntér elcsendesedése után Ravasz László arra hívta fel a figyelmet: bár az még nem tudható, honnan kap majd anyagi segítséget az egyház, és az sem, milyen szervezeti átalakuláson kell majd keresztülmennie, azonban van, amiben bizonyossága lehet mindenkinek: „az egyház ügye nemcsak a mi ügyünk, hanem az Isten ügye is...”

Hatalmas civilizációs átalakulás jellemzi a mai kort, és hozzáteszi: ,a gyermekkor élhetővé tétele, mélyebb megértése tekintetében az emberiség az utolsó századokhoz képest kedvezőbb a helyzet a kicsiket megillető biztonság, a jóllét és a tanuláshoz szükséges feltételek tekintetében.

A Péter Gábor vezette „államvédelmi” szerv sokak életét nyomorította meg a második világháború utáni években, amikor Magyarország az egyik megszállás után a másikba került, és a „testnek vetés” következménye a pusztítás lett. Ravasz László Budapest német megszállásának végóráiban Pál apostol szavaival figyelmeztetett: a helyes úton kell járnunk.

A Theologiai Szemle „a közös teológiai eszmélődést, a közös krisztusi fellépést, tehát Krisztus népének és ügyének egységét, együttes megjelenését” szolgálja. Az ökumenikus imahét kezdetén mi magunk is reménykedhetünk abban, a teológia művelői továbbra is megismertetik velünk eredményeiket a százéves szemle hasábjairól.

Ha nyolcvan évvel ezelőtt ott élt a szívekben a reménység, akkor nekünk is meg kell értenünk az advent üzenetét. A „Csodálatos Tanácsos”, az „Erős Isten”, az „Örökkévaló Atya”, a „Békesség Fejedelme” eljön, és Ézsaiás biztató szavai szerint „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog”.

Gróf Bethlen István miniszterelnököt – aki 1921-től töltötte be ezt a politikai tisztséget – a Budapesti Református Egyházközség egyházközség „egyhangú lelkesedéssel” presbiterré választotta – írta meg az Egyházi Hiradó című református egyháztársadalmi és belmissziói hetilap 1927 márciusában.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kutatása szerint a gyermekek a népszerűbb közösségi oldalakat folyamatosan használják, például a TikTokot a 13 és 17 év közöttiek hatvanöt százaléka, az Instagramot hatvankét százalékuk látogatja naponta legalább egyszer. Egy-egy közösségi felület képes akár órákra is beszippantani a felhasználót.

A tízparancsolat előírásai vitathatatlanok, még akkor is, ha civil szervezetek az Egyesült Államokban most az egyház és állam szétválasztására hivatkozva támadják a szövetségi állam vezetésének döntését. Amint Ravasz László püspök is fogalmazott: az Isten által felállított szabályok „ellentmondást nem tűrők, vitatkozni nem lehet velük, abszolút érvényük parancsoló.”

A Szovjetunió déli hadseregcsoportjának parancsnoka az utolsó szovjet katonaként távozott Magyarországról 1991. június 19-én. Az ország tehát politikai értelemben szabaddá vált 1991 júniusában. Erről évente meg is emlékezünk. Az viszont már nem az emléknaptól függ, hogy az evangéliumi igazság szabaddá tesz-e minket.

Félő, hogy a szűnni nem akaró háborús helyzet még hosszú ideig fennmarad – miközben keresztyén emberként a békességet óhajtjuk. Noha más tartalmi környezetben, de Steinbach József dunántúli püspök is hangsúlyozta a minap zsinati elnöki székfoglalójában a Szentírást idézve, hogy nem erővel, nem hatalommal, hanem Szentlélekkel kell embertársaink felé fordulnunk.

A magyar cserkészet mindig a valláserkölcs alapjain állt, tevékenységét meghatározta a hazaszeretet és az egymásért viselt felelősség. Az Isten, haza, embertárs hármasa áll a magyar cserkészet középpontjában – megtartva az értékeket, a hagyományos identitást. De megfelelő módon alkalmazkodva az idők változásaihoz. Bóna Zoltán tanulmánya az Egy jobb világért – 110 éves a magyar cserkészet kötetben protestáns szemmel vizsgálja meg a magyar cserkészet múltját és jelenét.

Nemcsak száz évvel ezelőtt – mint Ravasz László püspök munkáit olvasva láthatjuk –, hanem ma is vannak elfogyó közösségek. Sőt, már korábban is nehézséget jelentett egyházunk számára, hogy a gyarapodó gyülekezetek mellett bizony vannak fogyatkozók is. Ezzel nehéz szembesülnünk, még akkor is, ha a mögöttük részben meghúzódó társadalmi folyamatok az egyháztól függetlenül zajlanak.

Az Apró Csodák Református Óvoda közösségi oldala a lényegre hívja fel a figyelmünket: advent napjain minden este olvassunk el egy-egy fejezetet Lukács evangéliumából. Így megismerve Jézus életét, pontosan tudjuk majd, kinek a születésére emlékezünk karácsonykor.

A példamutató személyek és tettek utat mutathatnak nekünk abban is, milyen megoldásokat válasszunk egy-egy helyzetben. Különösen manapság van nagy szükségünk a múlt tapasztalataira, amikor egyre több válsághelyzettel találkozunk a világban.

Petrőczi Éva a költészetre szakrális térként tekint. Számára a versírás gyógyító erejű. A kritikai hang sem hiányzik az írásaiból: szelíden bár, de odamondogat mindazoknak, akik érdekből verselnek és zenélnek, és a művészetből szerezhető hasznot lesik.

A református értelmiségiek, pedagógusok, tudós és közéleti személyek munkája, gondolatai, alkotásai és meghozott döntései ma is jelentős erővel hatnak társadalmunkban. Hogy ez így legyen a jövőben is, szükség van a református iskolákban folyó állhatatos nevelőmunkára. Érdemes a mai református értelmiségiekre és nevelőkre figyelni, csakúgy, mint a szárszói nemzedék által megfogalmazottakat tanulmányozni.

A kommunisták nemcsak megfogalmazták a céljaikat, hanem azok megvalósítására is törekedtek. Az egyházi iskolák államosítása után következhetett a módosabb, szakértelemmel rendelkező paraszti réteg felszámolása. Bár leírták, kit tekintenek „kuláknak”, ettől azonban több esetben is eltértek, gyakorlatilag bárkit minősíthettek így, akit tönkre akartak tenni.

Ravasz László utolsó püspöki jelentésében fontos kérdésekről szólt. Elemezte az egyház és az állam közötti helyzetet is. Hangsúlyozta, hogy „az egyház és az állam viszonyára nézve a református egyház azt a megoldást tartja leghelyesebbnek, amit a szabad egyház szabad államban jelszó fejez ki”.

Az ifjúság számára ma is, korábban is mindig fontos volt március 15., hiszen 175 éve a forradalom kitörésének lényeges pillanatai is a „márciusi ifjakhoz” kötődtek. Természetesen a református iskolák is folyamatosan megemlékeztek az évfordulókon 1848 hőseiről. Az ötvenediken például Pápán iskolai zászlót is avattak, amelyre „A haza minden lőtt” és „A tudomány hatalom” felirat is felkerült.

A megválasztott új presbiterek a gyülekezet előtt esküvel is elkötelezik magukat az egyház szolgálata mellett, kimondva: a tisztséggel „járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára” és „az egyház hasznát mindenkor a maga haszna elé helyezve” végzik. Fontos tehát egyházunk gyülekezeteinek, idejében elkezdeniük a presbiterválasztásra felkészülést: az egyház törvényeinek megfelelve, az Úristen szavára is figyelve.

Miközben a jövőt latolgatjuk és hálát adunk Istennek, emlékeznünk kell 75 évvel ezelőtt meghurcolt eleinkre, akik küzdöttek egyházukért és népükért. Az ő küzdelmeik példát mutatnak számunkra is. Nem ragadhatunk „a szilveszter este sötétjében”, hanem a világosság felé kell fordulnunk.

Pap László, a teológia dékánja október 24-én gyalog indult el zuglói otthonából a Ráday utcába, miután telefonon értesült: a teológusok közül többen is megsérültek. A forradalom és szabadságharc idejének Ráday utcai épülete központi helyszíne volt a budapesti teológusok ’56-os cselekedeteinek. Áldozatvállalásuk, hűségük ma is példa.

Több mint százéves kéttornyú templomot bontanak le Philadelphiában. Az Egyesült Államok ötödik legnépesebb városában egy 1882-ben, lengyel bevándorlók támogatásából épített, mára bezárt templom bontását kezdték meg. A helyiek éveken át próbálták megmenteni Fishtown negyed történelmi épületét, a tervek szerint többemeletes lakóházat építenek a helyére.

Teleki Sámuel erdélyi gróf maradandót alkotott: gondoljunk a marosvásárhelyi könyvgyűjtemény megalapítására. Számos munkája mellett elkészítette Janus Pannonius műveinek kritikai kiadását, elmélyült a természettudományokban, és keresztyénként célul tűzte az erdélyi protestáns közoktatás megújítását.

Európában folyamatosan csökken a Krisztust követő közösségek száma. Ezzel szemben az afrikai ország keresztyénei továbbra is kitartanak hitük mellett. A tavaly megjelent A kereszténység történeti atlasza című kiadványban például azt olvashatjuk: becslések szerint 2050-re éppen Nigériában él majd a legtöbb keresztyén.

Nagy Ferencet 75 éve, 1947-ben mondatták le tisztségéről. Az egykori miniszterelnök, aki hazáját Isten oltalmába ajánlotta, így írt emlékezésében: „A kommunista elnyomás alatt álló Magyarország megszabadult utolsó demokratikus miniszterelnökétől. Leomlott az utolsó akadály is a teljes kommunista befolyás elől.”

Jókai Mór így írt Huszonöt év múlva című publicisztikájában: „A kezdet magas komikum, a vége mély tragikum. Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán tízezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszorúzott alakok a bitófán. És mégis dicső nap volt ez! Mert a népet ez szabadítá fel, s a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejtékük által áztatott föld uraivá...”

Az élet kereste és megtalálta az eltűnteket. Isten jóságos kegyelme, hogy a megtaláltak is üzenhetnek. A kapott kincsek még nem vesztek el, ha el is takarta, mélyen elfojtotta a mulandóság hamva. A szikrák még élnek, s isteni erőre várnak, hogy újból loboghassanak.

Mit köszönhetett Móricz a „kálvinistaságának”? A Református Figyelőben felidézi hittanárait, köztük az elemi iskolai tanítóját, akivel naponta énekelték a zsoltárokat. „Ma is szívemnek gyönyörűsége, ha jól kiénekelhetem magamat idehaza vagy a templomban” – fogalmaz. „A magyar nemzet lelkének megnyilatkozását kerestem s találtam meg a magyar kálvinizmusban. Számomra a magyar kálvinistaság azt jelentette: talpig ember lenni.”

Nagy Vince verseiben a magyarság tiszta szabadságáért és igazságáért állt ki, megfogalmazva, hogy „én megalkuvó sohsem lehetek”. Küldetésének tartotta, hogy írjon a magyarság szabadságvágyáról, hiszen úgy tartotta, hogy szólnia kell, és vitte az „elhívatásnak szentelt tüze”. Megemlékezett a harcokról és az áldozatokról, emléket kívánt állítani a hősöknek, és mindeközben a szeretet fontosságát hangsúlyozta.

Ravasz Lászlót hétköznapi emberként ismerhetjük meg: a püspök „rendkívül közvetlen, kedélyes csevegő, semmi sincs benne a magasan lakó, komor tudósból, előadása, megjegyzései telve diszkrét, esszenciás humorral” – írta 1926-ban a Budapesti Hírlap, a korszak egyik legjelentősebb napilapja újságírója.

Amikor a 16. század közepén megalakult a magyar református egyház, akkor szükség volt további lelkészképző intézményekre. Ezek részben a kollégiumok voltak, például Debrecenben, Sárospatakon, Gyulafehérvárott. Az ott szerzett végzettség elég volt arra, hogy kisebb eklézsiákban dolgozzanak lelkészként, de szükség volt képzettebb emberekre is. Magyarországon viszont nem volt egyetem, ezért a tehetséges diákokat kiküldték Wittenbergbe.

Ha a harang és a kakaskukorékolás ellen tiltakozókat valóban zavarják a reggeli zajok, akkor mit kezdenek a városban hömpölygő autók, a villamos és a leszálló repülők dübörgésével? A petíciót írók most győztek, hiszen reggelente már nem szól a katolikus templom harangja. Csatát nyertek a hagyományos értékek, a keresztyén kultúra és életmód elleni harcukban.

A nándorfehérvári diadal minden kornak megmutatja: a keresztyén hitért és a hazáért bátran ki kell állni. Amint az apostolok is vállalták hitükért az áldozatot, a későbbi korokban is mindig szükség volt a hit megvédésére. Az animációs film, mely a nándorfehérvári diadalról szól, ma is aktuális üzeneteket hordoz.

Bár a kommunista hatalom a lelkekben is változást akart, az egyház még ma is él. Hogy miért? Erre Ravasz László néhány évtizeddel korábban megadta a választ: „Az Ige és a Szentlélek reálisabb hatalom, mint bármely fizikai erő, képes arra, hogy átalakítsa és megmentse a világot.”

Miért tartóztatták le hetven éve Pógyor Istvánt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori titkárát? Mi történt vele a börtönben? E kérdésekre is választ kapunk a Reformáció Öröksége Műhely új dokumentumfilmjéből, mely tisztelgés is az ifjúsági szervezet előtt. Ablonczy Bálint történészt, az egyik alkotót kérdeztük.

Fölmerülhet a kérdés: a püspök szenteléssel vagy beiktatással kerül-e tisztségébe? Márkus Mihály nyugdíjas dunántúli püspök hangsúlyozza, az erre adott válaszban az „is-is” jelenik meg. – A szentelés istentiszteleti alkalom, a megfelelő hittani-teológiai háttérrel.

A közösen meghozott döntéseket és a keresztyén hitből fakadó értékek melletti kiállást tartja a legfontosabbnak Balog Zoltán dunamelléki püspök és Molnár János tiszántúli főgondnok. A Zsinat elnökeit református közösségről, járványról és ökumenikus kapcsolatainkról is kérdeztük.

Nem szeretem az önmegvalósítás szót. Úgy érzem, az Úristen eddig is kihozta belőlem mindazt, amit lehet és kell. Hit és humán kultúra egyaránt, együtt fontos számomra. Nem büszke, hanem hálás vagyok azért, hogy az elmúlt hónapokban, ezalatt a bezártság-év alatt sok műfajban több száz írást tettem le az asztalra – vallja a hetvenéves Petrőczi Éva író, irodalomtörténész.

A napokban A jövő század regénye került a kezembe. Jókai 1872-től közreadott utópisztikus műve Magyarország 1952 és 2000 közötti történetét vetíti előre, amelyben szóba kerül egy diktatórikus hatalom, amely Oroszországból indul el, és Magyarországot is befolyása alá vonja. Talán nem véletlen, hogy a regény 1945 után évtizedekig nem jelent meg.

A rend az igazságról szól, nem arról, hogy elhisszük egymás hazugságát. Annál radikálisabb dolog nem létezik, mint hogy az Isten szereti e világot, ezért egyszülött fiát adta. Számomra a rend azt jelenti: e világ az Istené – mondja Csomós József nyugdíjas gönci lelkipásztor, aki a tiszáninneni püspöki tisztséget tizennyolc év után adta át utódjának.

Fontos a fogalmak helyes használata. Elkophatnak, ha akkor is használjuk őket, amikor nem kellene. Ha minden olyan berendezkedést diktatúrának nevezünk, mely nem felel meg az értékrendünknek, azzal a Magyar hősök kötetben szereplő és a hozzájuk hasonló emberek kockázatvállalását is zárójelbe tesszük – hangsúlyozza Földváryné Kiss Réka történész, a könyv egyik szerkesztője.

Úgy igyekszünk felépíteni az oktatói gárdánkat, hogy a tudományos fokozattal rendelkező tanáraink egyúttal jó gyakorlati szakemberek is legyenek, azoknak a kollégáinknak pedig, akik még nem szerezték meg ezt a fokozatot, a gyakorlati jártasságuk mellett szilárd elméleti tudásuk is legyen.

Az egyén szerepének és jogainak felértékelésével szemben a közösségek szerepét kell hangsúlyoznunk. Hiszen ha összekapaszkodunk, többet érünk a legnagyobb veszélyekkel szemben – vallja Hoppál Péter, a Zsinat új világi képviselője, karnagy, országgyűlési képviselő.

Új tapasztalat számomra, hogy a Szentlélek munkálkodását a jelenlegi nehéz helyzetben is meg tudjuk élni azokkal, akik Krisztus nevében összegyűlnek. Azt látom, hogy az Úr akkor is munkálkodik, ha falak választanak el minket egymástól – fogalmaz Esztergály Előd csömöri lelkipásztor.

Az ünnep idején meg kell állnunk: elcsendesedni, a karácsony valódi üzenetére figyelni. Imában hordozni a családtagjainkat, rokonainkat, betegeket, gyógyultakat, lelkipásztorunkat, presbitereket, a gyermekeket nevelő pedagógusokat. Ezen a karácsonyon hálával emlékezhetünk Szűcs Ferenc professzor úrra, lapunk teológiai főmunkatársára.

Ha nem választanak meg főgondnoknak, akkor is szeretném szolgálni az Úr Jézust. A nagy hajtásban sokszor felcseréljük az „imádkozva és dolgozva” mondat szavainak sorrendjét, pedig először az imaközösség kell. Ott van remény, ahol a lelkész mellett a gondnok, a presbiter vagy egy-két gyülekezeti tag rendszeresen együtt imádkozva hordozza az egyházközsége gondjait, örömeit.

Miközben a világban tombol a gyűlölet és az erőszak, az emberek a mindenek feletti szabadságot hirdetik, nekünk Jézus szavát kell meghallani: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)

„A zsinati Kommunikációs Szolgálattal és egyházunk honlapjával, a www.reformatus.hu oldallal együttműködve a mostani és a következő hetek lapszámaiban interjúk segítségével bemutatjuk a négy egyházkerület püspök- és főgondnokjelöltjeit. Tesszük ezt betűrendben, ezért kedves Olvasóink ezen a héten a Dunamelléki Református Egyházkerület jelöltjeit ismerhetik meg.”

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16) A jelenben a „nem szégyellem” kifejezés válik egyre hangsúlyosabbá, mert olyan világban élünk, amelyben az a nagy kísértés, hogy inkább maradjunk csöndben az evangélium üzeneteivel. Ha püspök lennék, akkor is az Ige vezetne, hiszen nem szégyellem az evangéliumot.

A nyílt és őszinte légkör például azt jelenti, hogy a kari vezetésben minden kérdést megvitatunk, és ennek szellemében működünk. Amennyire tehetem, mindenkit fogadok, mindenkivel megbeszélem a gondját. Persze betartjuk a szolgálati utat is. A hallgatókkal szintén közvetlen kapcsolatban vagyunk.

Nem kétséges, hogy a náci vezetőket a háborús bűneik miatt felelősségre kellett vonni, de az már kérdéseket vet fel, mi szükség volt nemzetek kollektív büntetésére. A záródokumentum 13. fejezete szerint Magyarországról is ki kellett telepíteni a német nemzetiségűeket, olyan magyar állampolgárokat, akik évszázadok óta értéket teremtettek az országban.