... a keresztyén lelkigondozás tudománya, a teológia és a pszichológia találkozási pontja és integrációja. A mindkét tudományban elmélyült és azokat gyakorló szakember érzi azt a felelősséget, hogy a lelkigondozás nem gyorstalpaló tanfolyammal megszerezhető ismeretanyag, amelyekből felváltva idézhet, és kész válaszokat adhat a hozzá forduló, bajba jutott híveknek.

...szót Jézus is használta, csak más értelemben beszélt róla, mint ahogyan mi. A hegyi beszéd nyitányaként Jézus szinte magáról ír, mintegy önvallomásban, hogy kik a boldogok. Nem olyanok, amilyen jegyekről mi általában álmodozunk magunkban. Nem a csupa ragyogást, sikert, jókedvet és örömöt érzők, hanem az Istennel kapcsolatban élő és áldott emberek, akik tudják, hogy az Úr kezében vannak, és tőle várnak mindent.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

A mai embert nem az üdvösség foglalkoztatja, mint Luthert és kortársait a reformáció idején. Jobban izgatja, hogyan lehetne most boldog. Az üdvösség szót sem tudja értelmezni, mivel azt a halál után következő állapotnak véli. Élményközpontú, nem akar és nem tud szenvedni, ezért azt keresi, hogyan érezze jól magát. A sajgó sebekre és az űrérzésre gyors oldást keres.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

A lélektan az ember lelki működését vizsgálja, zavarairól ad egyre megdöbbentőbb diagnózisokat. De a bajok megnevezésével, a gyökerek felismerésével még nem oldja meg a boldogtalanságot. Jó lenne, ha vetélkedés helyett magunk is tanulnánk azt, amit a lélektan felfedezett az ember titkaiból, hogy hitelesebben hirdessük Isten titkait.

Minden pillanatban ér külső és belső, érzelmi és gondolati próbatétel, és a békesség dühbe, indulatba csap át, az önzés vagy hiúság felülkerekedik, egy támadásnak vélt szóra visszavágunk, és elillan a lelki tisztaság tökéletességének illúziója. Más talán észre sem veszi, de ha figyelünk, tetten érhetjük magunkban, mennyire nem tudjuk tartósítani, megőrizni az olykor elnyert krisztusi állapotunkat.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

... apostol egész földi pályafutását összefoglalta ebben a mondatban: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Rajongó farizeusként nevelkedett, gondolkozott, és a találkozás Jézus Krisztussal valami vadonatújat adott.

Ma a keresztyéneket és az egyházakat gúnyoló mozgalmakra, a hamis, csúsztatásokkal teli hírekre, cikkekre, plakátokra kell-e nekünk válaszolni? Mikor kell kiállni és kinek, hogy megfeleljen a provokációra? És mikor jobb? Ha hallgatunk? Mikor járunk el helyesen? Jézus tanít arra, hogyan kezeljük a sérelmeket, a csúfolódást, hogyan fordítsuk javunkra a keserűséget. Isten Lelkével megtelve küzdjünk, hogy közben ne mocskolódjunk be a gyűlölettel!

Krisztus szeretete nemcsak ővele köt össze, hanem másokkal is. Az emberi kapcsolatok gyönge, vékony szálak, de összesodorva azokat erős kötelet kapunk. Veszélyes szakaszokon a hegymászók egymáshoz is kötik magukat, úgy segítik egymást. Ha az egyik csúszna, a kötele szakadna, a többiek megtartják. Életmentő kötelékeink vannak.

Mit tegyünk a szorongás ellen? Pszichológusok azt ajánlják, hogy keressük és ápoljuk az emberi kapcsolatokat. Igen, a jó családi, baráti kötelékek, a harmonikus párkapcsolat, az értelmes munkatársi viszonyok valóban nagyszerű lehetőségek arra, hogy kihúzzanak minket, ha olykor beszorultunk magányunk félelmeinek sötétjébe. Kellenek a társak, akik kölcsönösen kisegítik egymást.

... és testedzés, az egészség és fiatalság kultuszában ma erős felkiáltójel Jézus megfeszített teste a kereszten. A testépítés mellett a léleképítés szent feladata a fontos. Szentelünk-e rá legalább ugyanannyi időt és energiát, hogy a lelkünk befogadja őt? Nemcsak hús-vér testben élünk, hanem Lélek által a lelki testben, szómában is, ahol a Lélek irányít. Ha ránk néznek mások, látják rajtunk, hogy ő él velünk és bennünk?

Naponta hálaadással veszem tudomásul, hogy itt ébredtem fel, és még nem odaát. Ezek szerint Istennek még van terve velem. Másra nem vagyok képes, így egyre több időm jut igeolvasásra és imádságra. Este, lámpaoltás után magamban énekelek, sokat. Rengeteg élményem volt és van kényszerű karanténom idején. Tapasztalom, hogy nemcsak a horizontális világban van a boldogságom, hanem – főként – a vertikálisban.

Jézusnak meg kellett halnia, mert vele nem folytathatók ócska hatalmi játszmáink. Jézusnak meg kellett halnia, mert nem öregedhetett meg jó vénségben, gazdagon, szerető családi körben, mint a nagy vallásalapítók, bölcselők (Buddha, Konfuciusz vagy Mohamed). Mert nem vallást alapított, hanem Isten irgalmas szeretetét hozta és mutatta be. Szenvedésében is a bűnösök barátja.

Hol vannak a határok? Mi a mi belügyünk, és mi a külvilágra tartozó? Álságos volna, ha csak a szépet mutatnánk magunkról, de mi legyen nyilvános egyéni és egyházi életünkből? Ma szélsőséges ennek megítélése. Akiknek a szemérmesség ismeretlen vagy elavult fogalom, a hálószobájukat is nyilvánossá tennék, sőt büszkén mutogatnák. Mások túlságosan bezárkóznak, arról is hallgatnak, amit a közösség javára tesznek.

A legjobb arcunkat akarjuk mutatni, ez egészen természetes. Oka van annak, ha valaki eltorzítja magát grimaszokkal, hacsak nem tudatosan akar megtréfálni az üzenettel. Azt nem osztják meg az emberek akárkivel, hogy elrontottak valamit, botrány van a családban. Esetleg csak utólag, amikor már letisztult a helyzet.

A reformáció korában mindenki Isten-hívő volt, csak az egyházhoz fűződő viszonyuk volt eltérő az embereknek. Nem volt a kezükben a Szentírás, kevesen vizsgálhatták és értelmezhették önállóan a krisztusi tanítást és az abból fakadó keresztyén élet mibenlétét. Akkor a reformáció a bűn, a bűnbocsánat és az üdvösség útját kereste és tárta a nyilvánosság elé a rengeteg visszaéléssel szemben.

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám.” (Mt 10,37) Azaz aki jobban szereti a vagyonát Istennél, az a vagyonát imádja. Aki jobban szereti a házastársát vagy gyermekét Jézusnál, annak a házastársa vagy a gyermeke fontosabb, és őt követi, nem Jézus Krisztus akaratát.

Istenkapcsolatunkban az első érzések – érdeklődés, rokonszenvezés, vonzódás, kedvelés – után következhet, hogy szeretem őt, odaszánom magam Jézusnak. Ez nem mindig egyenes út, nem visszafordíthatatlan. Lehetnek megtorpanások, kétségek, csalódások, kiábrándulás, összetörés, sokszor még azután is, hogy döntöttünk Jézus mellett.

... vagy kevesen lesznek? Gyakran kérdezik emberek, amikor templomba, istentiszteletre, ifjúságira hívjuk őket. Érthető, amikor új helyre megyünk, kicsit vagy nagyon szorongunk. Érthető, amikor új helyre megyünk, kicsit vagy nagyon szorongunk.

A keresztyénségben a XX. század második felében kialakult a felszabadítási teológia. Jézus tüzet hozott, és konfrontációt hirdetett az elnyomással, igazságtalansággal szemben. A szegény, nyomorgó, kiszolgáltatott tömegek körében természetes gondolat, még inkább reménység, hogy Jézus egyszer igazságot tesz, háborút indít az elnyomók ellen.

Van, aki végtelen szóáradattal hömpölygő, folyamatos beszéddel hallgat a lényegről, leplezi igazi problémáját, sebeit. Mondja, mondja, „se pont, se vessző”, levegőt sem vesz, csak valaki rá ne kérdezzen, igazán mi van benne, kicsoda ő. Talán fél attól, amit másoktól hallana, amit kérdeznek, egyáltalán a valódi kapcsolat kialakulásától, attól, hogy meg kellene mutatnia magát.

Teológusok küzdenek a fordítással, de nem tudnak jobb magyarázatot, mint ezt: Isten kegyelmének átélésére születik az emberben a túlcsorduló hála és szeretet. A revideált új fordítású Bibliában, a lábjegyzetben olvasható a nem szó szerinti, de egyedül biblikus megoldás: neki sok bűne bocsáttatott meg, „ezért szeret olyan nagyon”.

... gyakran fontos információkat tartalmaznak. Néha ugyan csak hivatkozások egy másik szövegre, tanulmányra vagy megállapításra és azok forrására, ezért érdektelen annak, aki nem akar elmélyülni az adott kérdésben. Máskor azonban egy vitatott téma érveit és ellenérveit tartalmazzák, amelyeket érdemes megismerni, hasznos utánaolvasni ahhoz, hogy elbírálhassuk, mi az igazság.

Isten szeretete ránk talál, betölt, átformál, azután abból adunk másoknak, az sugárzik kifelé belőlünk? Vagy először belátjuk, mi akarjuk, igyekszünk a magunk elszánásával Istentől megtanulni, hogy szeressünk, befogadjunk, és azután következik, hogy jutalmat kapunk: Isten fiaivá válunk, azaz megáld szeretetével?

Az emberség azt jelenti: felismered vagy legalább feltételezed, hogy a másik is ember. Isten teremtménye, és biztosan nem jókedvéből gonoszkodik, hanem azért, mert boldogtalan. Erre nevelte a környezete, az életmódja, a lehetőségei és a tehetségtelensége. Ha idáig eljutunk, már megértőek vagyunk. Ez az emberség lélektana.

Számtalan felszínes információ, futó benyomás, érintőleges találkozás, köszöntés, lényegtelen semmiség éri az embert. Korunkban túl sok ingernek vagyunk kitéve, és magunknak kell tudatosan válogatnunk, kire és mennyire figyelünk, ki előtt nyitjuk meg magunkat, van-e megőrizni való, gazdagító üzenet. Mikor, ki előtt csöndesedünk el?

A lényeg, hogy ne tartson fogságában a múlt! Amiről Pál ír, az a sportolók, a futók, a célra nézők elszántsága és stratégiája. Ha folyton hátrafelé lesünk, visszanézegetünk a megtett útra, nem tudunk haladni, sőt előfordul, hogy ütközünk is másokkal, ha nem ügyelünk. Lassít az úton és feltart. Dönteni kell, előre- vagy hátrafelé élünk. A Krisztus teljességével mérjük magunkat! Vele mindig van tovább és előre.

A király győzelmei, bukásai, emberi gyengeségei, veszteségei készítettek minket arra, hogy ne nosztalgikus, romantikus szentestére, csillogó fényekre érkezzünk karácsonykor, hanem a szabadító Jézus földre jöttének örömére. Azt a Krisztust ünnepeljük, aki felvette magára emberlétünk szépségét, kínját, minden lehetőségét, gyötrelmét és kísértéseit, hogy isteni erejével segítséget kínáljon az embernek, a hozzá fordulónak.

A hivatalos eljárás kegyetlen. Tomot bűnözőként kezelik és hallgatják ki, azonnal kialakul az előítélet, a vád is: biztosan megölte a csecsemő apját, hiszen egy háborút megjárt katonának nem számíthat eggyel több gyilkosság. A férfire újra rászakad élete minden terhe, bűne, vezekelve vállalja a halált is, ha úgy döntenek.

Megbotránkozhatunk. Ennek a Dávidnak a fia Jézus? Lehet? Igen. Csak amíg Dávid esendő bűnös, Isten színét mégis kereső, küldetését mégis betöltő király, addig Jézus a tökéletes Ember, aki Isten akaratát Fiaként teljesíti be. Mások bűnét és gyalázatát saját áldozatával egyenlíti ki. Csak Isten tudja helyreállítani a történelem eltorzult, kifordult menetét.

Krisztus felnőtt követője megállapítja a problémát, és megoldást keres ítélkezés helyett. Szabaddá válik attól, hogy szembenézzen önmagával és a problémákkal. Ismeri és elviseli a saját ellentmondásait, árnyoldalát Isten erőterében. Krisztustól nyer szabadságot arra, hogy támadásra és sérelemre ne agresszíven válaszoljon.

Mindenki Isten előtt felel azért, hogyan végzi a feladatát. Az egyház Isten munkaterülete, mint a szántóföld vagy egy épület, sőt templom, amelyen a tagok is dolgoznak, szolgálatuk van, felelnek érte. A gyermekmunkát a törvény is tiltja. Ahhoz, hogy Isten munkatársai lehessünk, először fel kellene nőni. Kerüljük a gyermeteg pártoskodást és viszályt.

Egészen rendkívüli, ahogyan az ószövetségi történet illusztrálja az újszövetségi intést. Megindító olvasni Dávidról azt, ahogyan megkíméli ellensége, Saul életét. Magatartása a római levélbeli egyik intésnek, keresztyén életszabálynak ékes példája és példázata lett.

Akit egykor megkedveltünk, később a vetélytársunkká válik, mert jobb nálunk, vagy úgy érezzük, nekünk kell jobbnak lenni nála. Van egészséges féltés a szeretetben? Mert a féltékenység gyilkos és öngyilkos tűz, amely megöli azt is, aki engedi eluralkodni és táplálja magában. Lehet ellenállni, meg lehet fojtani a féltékenységet? Lehet legyőzni?

Az első keresztyének hitvallása a római levélben olvasható Pál apostol nyomán: Isten eleve elhatározott, kiválasztó programjának a részesei vagyunk. Határozott céllal születünk. Isten tervében benne van nemcsak az egyes ember, hanem a népek is mind. Ő szuverén Úr, nincs bizonytalanság. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a kezében tart mindent. Nem befolyásolja a mi akarásunk, sem a mi szorgalmunk vagy igyekezetünk.

Gyakran Isten nevében, a testvérnépek között folynak hatalmi versengések, harcok. Tüzet hozott, de nem a háború tüzét, hanem a megtisztulásét. Megtisztította a templomot, felindult a farizeusok képmutató magatartása ellen. Szelíd volt, mégis határozott. Fellépett, jajt kiáltva népe vezetőivel szemben, álnok vallásosságuk ellen. A názáreti Jézus egészen népe fia volt.

Hogyan nézzünk a történelemre, a szabadságharcokra, hogyan emlékezzünk hőseinkre, akik fegyverrel küzdöttek, és életüket is áldozták a magyar szabadságért? Tisztelettel adózunk a mártírok emlékének. Mi is aktívan részt akarunk venni a történelem alakításában

... József végezte el Jézus temetését, ezt mindegyik evangélium leírja. – Amit szeretteinknek életükben nem adtunk meg, azt pótolni véljük a temetésükön. Erről tanúskodnak pazar sírhelyeink, malomkerék nagyságú koszorúink, márvány sírköveink, amelyeket tehetetlenségünkben vésetünk „soha nem feledünk” feliratokkal.

... a hírek, érdekességek, tragédiák, események ömlesztett anyagában, az olvasni- és látnivalókban. Nem csak a szervezetünktől kell a vírusokat távol tartani, a számítógéptől is. A szívünktől még inkább távol kell tartanunk a romboló vágyakat gerjesztő, agresszív érzelmeket keltő tartalmakat. Olyan szűrővel, amelyet Isten Lelke adhat egyedül.

Bőségben élünk, válogatunk. Ami nem elég megfelelő kényes ízlésünknek, kidobjuk. Másikat veszünk. Ételben, tárgyakban, eszközökben, energiában pazarolunk. Ami elromlott vagy régi, kidobjuk. Nem javítjuk, lomtalanítjuk. Veszünk egy rosszabb minőségű (tervezetten hamar elavuló), de divatos újat. Lehet kritizálni a világot, de mi történik az egyházban, mire tanítjuk mi a gyerekeket és az embereket?

Katasztrófa idején percek-órák alatt kell átgondolni és dönteni arról, mit viszünk magunkkal. Mit vinnél magaddal, ha mindössze egy kis válltáskával kellene útra kelned, menekülnöd? Mi a fontos? Értékeid, vagyonod, eszközeid, könyveid, kedvenc tárgyaid mind maradnak, csak a legszükségesebb és az egy kézben vihető kincseid jöhetnek. Minden más csak akadály. Minden mást visz a víz.

... is beszélő viszonyban kell lennünk a megbocsátani akarás közben, hogy rájöjjünk, egyáltalán mi bánt minket. Össze kell törnie a hamis képnek, téves elképzelésnek, hogy a jó keresztyénnek nincsenek ilyen konfliktusai, nézeteltérései, nagy harcai önmagával, soha nem támad harag a szívében, mindig mosolyog. Ilyen nincs. Az képmutatás. Megtanulni magunknak is megbocsátani az egyik legnehezebb feladat.

... kell állnunk a haragosunkkal ahhoz, hogy elmondjuk, mi bántott minket a viselkedésében. Lényeges, hogy nyugodt hangnemben, békességesen, szinte tárgyilagosan csupán az érzéseinket és fájdalmainkat közöljük. Nekünk kell megtalálnunk a kiengeszteléshez a lépéseket. E lelki tusa végét áldja meg Isten azzal, hogy már nem a másiktól várjuk a feloldozást, a bocsánatkérést, hanem tőle nyerünk szabadságot.

Ha rádöbbenünk arra, hogy fontosabb a kapcsolatunk, mint a sebeink, tisztázódhatna sok félreértés, és oldódhatna a megbántottság, sokszor a felmenőktől örökölt sebzett múlt. Ki adott és ki kapott több sebet? Utólag már nehéz is felgöngyölíteni. Egy kapcsolat akkor lehet egészséges, ha megszabadul a keserűségtől, ha tudunk úgy megbocsátani, amilyen bocsánatot mi is szeretnénk kapni. Amilyet Jézustól kapunk.

... kell megbocsátanod annak, aki vétkezik ellened. – A megbocsátás azt jelenti, hogy békét kötsz azzal, ami történt. Azt jelenti, hogy felismered a sebedet, megengeded magadnak, hogy fájdalmat érezz, és megérted, hogy erre a fájdalomra már nincs szükséged. Azt jelenti, hogy elengeded a fájdalmat és a neheztelést, hogy meg tudj gyógyulni és továbblépni.

... kérdés és vita, hogy a hagyományt tiszteljük, vagy újítsunk és formáljuk a világot, magunkat valami újra? A tudomány világában is nehezen jutnak érvényre új gondolatok, felfedezések, az akadémikus tudóstársadalom nehezen engedi be az új igazságokat. De ha győz az új felfedezés, attól még a régit nem dobják sutba. Igazítják a legújabb tudományos igazsághoz.

Akinek a lelkébe bevetette a magvető Isten Igéjét, annak tisztul a szíve. Töltsük tele magunkat, agyunkat az ígéretekkel! Már az Ószövetségben olvassuk: „közel van hozzád az Ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5Móz 30,14). Tegyük meg, ami rajtunk áll, őrizzük meg! A szív legjobb gyógyszere a hit, az teszi boldoggá a szemet és a fület.

... témáját a hegyi beszéd hatalmas kijelentései adják. – Az imádság célja nem az, hogy Istent irányítsuk az akaratunkkal, hanem fordítva: hogy a lelkünk ráhangolódjon arra, amit Isten mondani és tenni akar velünk és általunk. Nemet is mond a kérésünkre? Azért kell imádkoznunk, hogy meghalljuk ezt a nemet is!

Ki kell gyógyulnunk a hamis önmegvetésből! Kérjünk áldást magunkra is! Máté leírása oda érkezik el a hegyi beszéd magasán, hogy legyünk tökéletesek. Lehetünk? Jézus azért mondja, mert hiszi, hogy mi, emberek képesek vagyunk rá, ha ő vezet. Nem parancsolja. Nem törvény, hanem lehetőség. Nem kötelez, hanem vonz és csábít rá. Mennyei perspektívát kínál.

A legtöbbször mi magunk vagyunk önmagunk ellenségei. Ha elmélyedünk a kérdésben, kiderül, hogy van dolgunk ezzel a felszólítással. De nem tudunk parancsra gyöngéd érzelmeket csiholni és táplálni azok iránt, akik gáncsolnak, erőszakosak, netán üldöznek minket. Jézus nem is érzelmeket kér, hanem tetteket és magatartást. Imádkozzatok értük!

... vagy könnyebb Jézus igazságát megtartani, mint az eredeti ószövetségi törvényeket? Jézus egyszerűsíti és egyszerre lelkivé is emeli azokat. Az ember áll a középpontban, nem a paragrafusok, az idők, a tárgyak, a rítus.

... négyen vannak a tanítványok Jézus körül, a halászok: Simon és a testvére, András, Jakab és a testvére, János, amikor fölmennek a hegyre, hogy tanítsa őket. Nagy sokaság követi őket. A többiek menet közben vagy éppen a beszéde nyomán kerülnek a közelébe és lesznek elhívottak.

... alkotott elképzeléseink, ábrándjaink és fantáziánk általában a hiányérzeteinkből fakadnak. Úgy hisszük, akkor lennénk boldogok, ha csodamód betöltetnének a hiányaink. Csakhogy mindig újabb és újabb hiányok ébrednek bennünk, így soha nem születik meg az elégedettség érzése, örökké boldogtalanok maradunk.

... közlünk, szerkesztve, egy lelkésszel készült interjúból. – Az egyház létezése az egyik legerősebb istenbizonyíték. Fontos lenne, hogy tudatában legyünk Isten jelenlétének. Ez fékezne a rossz dolgokban, és ösztönözne a jóban. Az egyház egy lett a szolgáltatások között. Elérhetőnek kell lennie. A mondás szerint: ne akarj fontos lenni, csak szeress, és fontos leszel!”

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Karsay Eszter református lelkész (VI. 30.) és Bogádi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének korábbi püspöke (VII. 1-től) osztják meg velünk gondolataikat.

... az istentiszteleti beszámolókat, idézzünk még fiatal templomlátogatóktól: „A legmeglepőbb nekem maga a tény volt, hogy vannak, akik minden vasárnap szépen kiöltözve elmennek a templomba, és meghallgatják a lelkész szavait. Persze hallja az ember, hogy vannak vallásgyakorló keresztények, de aki nem ilyen közegben nő fel, annak ez érdekes.”

... beszámolókban az igehirdető és a prédikáció érdekes hangsúlyt kap, ha nem gyülekezeti tagok hallgatják. Íme, egy gondolat: „Az istentiszteletet hasonlítani nem tudom semmihez, mivel még nem volt ilyesmiben részem. Amellett, hogy lekötötte a figyelmemet, elindított bennem egy gondolatot, hogy mit jelent nekem Isten. Erre még nem találtam választ.”

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

... gyűjtöttünk össze azokból azokból a dolgozatokból, amelyeket egyetemisták írtak istentiszteleti látogatásukról. Íme, egy idézet: „Szerintem a mai fiatalok számára ez elavult formája a hit megélésének, és nem tudom, min lehetne változtatni, hogy ez felkeltse az érdeklődésünket. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben vágynék elmenni istentiszteletre vagy tagjává válni egy gyülekezetnek.”

Tükröt tartanak elénk rólunk is, a mai református gyülekezetekről és lelkészekről. Hogyan fogadtuk őket? Mert a legtöbb hallgató életében először ült be egy református templomba, tele szorongással, hogy adott pillanatban mit is kell tenni, megfelel-e a jelen lévő gyülekezet kívánalmainak.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Czanik Péter (V. 30-ig) ny. református lelkész és Karsay Eszter református lelkipásztor (VI. 1.) osztják meg velünk gondolataikat.

A kicsi fiával indult volna, de ez az ember annyira könyörgött, hogy nem bírja már a bezártságot a menedékül szolgáló ablaktalan helyiségben. Hetek óta vannak összezárva. Muszáj kimenni a levegőre, mert megfullad! Hát megsajnálta. A Lélek adott bátorságot a kismamának, hogy kilépjen az utcára a szakállas zsidó bácsival.

A prófétálás Isten aktuális akaratának értése és továbbadása. Régen a látók önkívületi állapotban, eksztázisban keresték Istent. Később a nagy próféták imádságban kérték, hogy Isten mutassa meg akaratát. Egyetemes látást kértek arról, hogyan éljen a nép. Mi a helyes út? A korai, érzéki jellegű prófétaságból eljutottak a szellemi élményre, hogy Isten szólt, ők megértették és mondták akkor is, ha ez az életükbe került.

... az, aki újat akar kezdeni! Akkor jó az emlékezés, ha hálaadás születik belőle Istennek az élményekért, minden sikerért. S ha ezeket nem csupán soroljuk saját tetteinkként, hogy elkényelmesedjünk és visszasírjuk őket, hanem derűssé és alázatossá válunk tőlük. Benne volt a munkánk, de nem csak a mi érdemünk: ajándék a teremtő és gondviselő Istentől.

Az anyák gyakran erősek és harciasak is, ha kell. A gyermekükért a kőfalon is átugranak, oroszlánokkal is szembeszállnak. A kánaáni asszony nem sértődik meg a visszautasítástól, a morzsákért is megalázza magát beteg lányáért, Jézus elismerően beszél a hitéről (Mt 15,21–28), mert egészen más az az erő, amely hitből és szeretetből fakad.

Nem mindegy, hogy bolyongunk a magunk pusztájában negyven vagy nyolcvan évig csöndes kétségbeesésben, bizonytalanul, vagy a Lélektől vezérelve járunk Megváltónk után. Nyitogassuk a szemünket és a szívünket, hogy lássuk a Fényt, a világ Világosságát, hogy el ne tévesszük a célt!

... készített az unoka a kilencvenöt éves nagyapával. Könyv született belőle Életem, egy évszázad történetei és gondolatai címmel. Kirajzolódnak belőle a XX. század, a világháború megpróbáltatásai, a kommunista rendszer munkahelyi és lakhatási kálváriái. A vallomások fényt vetnek az alany szerény és nagyszerű személyiségére: a bölcs, tapintatos emberból sugárzott a szeretet.

... nagy témája az egység mint vágyott állapot, isteni kínálat, amelyet egyedül a Szentlélek teremthet meg közöttünk csodaajándékként. Bizony, távol vagyunk tőle. Ítélkezés, gyűlölködés és háborúskodás, széthúzás, pártoskodás és viszálykodás pusztítja közösségeinket. Az egység és békesség, amelyre vágyunk családban, egyházban, nemzetben, Jézus Krisztusban valósul meg.

... beismerésnek is felfoghatók az evangéliumok húsvéti híradásai, hogy a férfi tanítványok nem hitték el, Jézus él. Bizony, igazi beismerés a dokumentumokban, hogy a nők találkoztak először a Feltámadottal. Őszinte elismerése annak, hogy nők hirdették először az örömhírt.

Felmentették. Nem bűnös. Négy hónap után azonnal kiengedték. Ja, mégsem hibázott. Bevallotta valaki, hogy tévedtek? Bocsánatot kértek azért a két évig tartó stresszért, a vádért, a rossz ítéletért, a letöltött négy hónapért összezárva tanulatlan, mocskos beszédű és életvitelű emberekkel? Kiradírozták az előítéletet, amellyel esetleg mások elfordultak? – Nincs jóvátétel. De az igazság legalább győzött.

... halljuk, olvassuk szinte minden híradásban: válság van. Nem kell örökre beleragadnunk a krízisbe. A válság mindig lehetőség valami újra, belső személyes átalakulásra, a reformáció folytatására. Nekünk a megváltás a mindig új utunk. A bűntudat önmagában megbénít, ha nem követi a megbocsátás felszabadító élménye. Hiszünk-e a bocsánatban? Vettük-e és adjuk-e másoknak?

... alakja a legrokonszenvesebb a tanítványok között. A szenvedéstörténet csúcsán, a kereszt alatt egyedül ő áll ott a férfi tanítványok közül. Miért csak János? A többi tanítvány félt, elbújt, elmenekült. Erő és bátorság kell ahhoz, hogy egy haldoklóval vállaljuk az együttlétet. Sokan nem merik még közvetlen hozzátartozójuk végső napjainak vagy óráinak a tanúságát és kísérését sem.

Júdás arcát nem vállalnám, bár mindig van reneszánsza annak is, hogy mentegessék az árulást. Talán csak provokálni akarta Jézust, hogy végre elindítsa a várt messiási harcot, a forradalmat, amely most nagyon időszerű lenne már. Ki tudja, talán csak nem érti, miért is kellene Jézusnak meghalni, de ezzel a halálát készíti elő. A sajátját is.

A házassághoz intelligencia kell. Értelmi és érzelmi intelligencia. Hiába a diploma, a doktorátus is akár, ha nem tudják felismerni és kezelni a saját és a társuk érzelmeit, naponta megélhetik, hogy lehetetlen együtt élni. A spirituális intelligencia pedig önmaguk fölé emeli a párt, Isten jelenlétének tudatába. Szentsége erőterében lehet szentül kezelni, építeni és megújítani a kapcsolatot.

... nem tökéletes, ideális, hibák nélküli kapcsolat, hanem olyan, amelyben szabad tévedni, belátni, bűnt vallani, újrakezdeni, mert elfogadják egymást. Harmóniára törekvő, s időnként disszonanciával keveredő, szüntelen egyensúlyozás a lehetetlen és a mégis peremén, változó sikerrel.

... Izsák házasságának történetéből, hogy az Istenhez imádkozók megkaphatják az előre elkészített találkozást a jövendőbelivel. A házasságra készülni kell, és a kapcsolat ápolását is tanulni. Legkésőbb a jegyesbeszélgetéseken gondoljuk végig, mire számíthatunk.

Ki tanít arra, hogyan kell társat keresni, és miképp lehet eldönteni, akit talált, valódi társ lesz-e egy életre? Arról pedig kevés tanítás hangzik el, mit kínálok én egy társas kapcsolatban, vajon jó társa leszek-e valakinek. Mások házasságára kívülről néha jobban rálátunk, mégsem illik beleszólni a kapcsolatukba. De tanulhatunk mások hibáiból.

... hoz Hóseás próféta könyve az ószövetségi istenképbe. Mint mindenki, aki Istenről mond valamint, antropomorf hasonlattal beszél Istenről. Hogyan bánik velünk az Isten? „Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik” – olvassuk Hóseás könyvében.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják a közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönző elmélkedések. A heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Karsay Eszter lelkipásztor írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg mélyebb megértéséhez.

... inflációját éljük már régóta. Pörögnek, villognak az interneten a képek, amelyeket már másodpercekben mérnek a kutatók, mert a fiatalok nem akarnak vagy nem is tudnak hosszabban figyelni. Mégis… Isten a beszéd, azaz az Ige teremtő hatalmát, energiáját használta. A szó testet, anyagot, lelket átható erejével formálta és formálja folyamatosan a világot.

... kezdődik a boldogtalanságunk. Amikor túl sokat szeretnénk, olyat kívánunk, amit nem ér(het)ünk el. Ha fölébred is egy kívánság a lelkünkben vagy a testünkben, az ember tudatosan dönthet róla, engedi-e eluralkodni, vagy csöndesen lebeszéli magát, ahogy a gyermekét is meggyőzi szelíd határozottsággal a helytelen kívánságokról.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E két héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, egyetemi oktató (XII. 31-ig) és Vladár Gábor professor emeritus, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke (2024. I. 1-től) osztják meg velünk gondolataikat.

... élünk egész életünkben. Kicsi gyermekkorunktól reményteli ígéretekkel buzdítanak minket szülők és nevelők... Az ígéretek mozgósítják bennünk a készséget, hogy dolgozzunk, azok húznak és vonzanak fölfelé, hogy fejlődjünk, többek legyünk ma, mint akik tegnap voltunk. Isten ígéretei ébren tartották a választott népben a reményt, hogy a fogságból lesz szabadulás, de addig is dolgozzanak Isten jó akaratát keresve, és ahhoz igazodva építsék a jövőjüket.

... nem az, aminek látszik. – Nincs objektív híradás, mindent színeznek az érzelmeink, a pillanatnyi érzéseink vagy az előítéleteink. Szomorú megállapítás ez: semmi nem az, aminek látszik. De ösztönözhet is jótékonyan arra, hogy vizsgáljuk meg a dolgokat és jelenségeket, még alaposabban vegyük szemügyre, mielőtt ítéletet hozunk emberekről és a viselkedésükről.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

E néven rendezik az ENSZ Conference of the Parties klíma-csúcstalálkozóját. Több mint kétszáz nemzet vezetői tanácskoznak. Az idei slágertéma: 2030-ig a megújuló energiaforrások bővítésének ütemét a jelenlegi háromszorosára kell növelni az éghajlatváltozás (+1,5 Celsius-fokon belüli) megállítására. „Egyetlen megoldás az energia- és anyagfelhasználás drasztikus visszafogása lenne. Ez azonban a gazdasági növekedés visszafordítását jelentené...”

Mindig nagy döntést igényel: mit vigyünk magunkkal, mi kell azon a helyen, ahol majd élünk? Szükségesek mindazok a kincsek, amelyeket felhalmoztunk az évek során? Tragédiaként ér, ha egy-egy darabot a hozzánk nőtt pakkból el kell engednünk. A szerzeményeink nélkül koldusszegénynek, eszköztelennek, bizonytalannak érezzük magunkat. Mintha azok adnának arcot, identitást, egzisztenciát nekünk.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Czanik Péter nyugalmazott református lelkész (XI. 26–30-ig) és Karsay Eszter református lelkipásztor, egyetemi oktató (XII. 1–2.) osztják meg velünk gondolataikat.

... alatt élt Pál apostol, mert Jézus lelke, a Szentlélek irányította őt. Nem volt előtte kitaposott út. Óriási nyitottság kellett ahhoz a váltáshoz, hogy nem Saul farizeusként fogja tanítani az övéit, hittestvéreit a zsidó vallás fontos elemeire, megtartására, amire készült ifjúkori tanulmányai alapján, hanem a Krisztus evangéliumát viszi nekik.

...ereje van az igaz hitnek. Pál Krisztus apostolaként szenvedélyes, de nem elvakult. Amikor bántják, kidobják, ellene támadnak, nem sértődik meg, nem sajnálja magát, hanem teljes erővel és okos mérlegeléssel nyíltan beszél és ír. Nem egyezkedik a hatalommal.

... apostol jó lelkiismerettel végezte szolgálatát Isten és emberek előtt, mégis vagy éppen ennek következményeként sorozatosan konfliktusba került. – Nem értik, nem akarják érteni kalandos életútját, megtérését, azt a teljes megváltozást, hogy Saul farizeus, aki üldözte a keresztyéneket, maga Krisztus követője lett.

Nem könnyű látni szüleink fizikai vagy szellemi hanyatlását. Nehéz elfogadni, ha szerepcserére kényszerülünk. aki felnevelt, a mi gondoskodásunkra és felügyeletünkre szorul. Meg tudjuk-e őrizni emberi méltóságukat? Hogyan kell tisztelettel, az ötödik parancsolat szellemében etetni, esetleg tisztába tenni a szülőket?

Az egyházi temetés nem szolgáltatás, nem megrendelés kérdése, nem engedhetünk emberi elvárásoknak. Isten Igéjét hirdetjük és a feltámadt Jézus Krisztus ígéretét, hogy aki hisz őbenne, ha meghal is, él. Az általános, sablonos, személytelen prédikáció joggal felháborítja az embereket.

... leányainak történetét kevesen ismerik, pedig tanulságos és érdekes. Az öt leány forradalmi újítást hozott kérésével a mózesi törvényekbe, amit némelyek az első zsidó feminista megnyilvánulásként tartanak számon. A leányági örökösödés kérdését ők vetették fel először, a pusztai vándorlás negyvenedik évében, a népszámlálás után, amikor Izráel törzsei között a föld méltányos, békés felosztása történt.

A Menekülés a szabadság elől azt mutatja be: a modern ember még mindig szorong. Fromm írása ma is tanulságos. Érzékletesen ábrázolja az ember magányát, az istenpótlékok mindig újra kísértő igényét. Az ószövetségi történetek olvasása közben látjuk, Isten népe is sok kísértéssel küszködött a pusztában, a szabadság felé vezető úton.

... jelenség a pusztai vándorlás során, hogy Izráel fiai panaszkodnak és zúgolódnak rossz soruk miatt. Isten gondviselésének jelét és ajándékát, a mindennapi mannát is becsmérlik, hitvány eledelnek nevezik és unják. Keveslik, és emlegetik az egyiptomi húsos fazekakat. Az jobb volt. Hogyan lehet elfelejteni a rabszolgaságot, a robotot, a korbácsot?

... hete alkalom a hálaadásra az életért és Isten minden ajándékáért. Isten akarata és törvénye az, hogy teremtett világát megbecsüljük, műveljük és őrizzük, kíméletesen használjuk, és ne csak a magunk hasznát és kényelmét keressük, hanem osztozzunk embertársainkkal.

... csalódás az, mikor magunkban csalódunk. Ha magunkban, az önmagunkba vetett hitünkben és bizalmunkban rendülünk meg, az teljesen összetör, elcsüggeszt. Ki oldoz ki a kínos élményből? Ki kér bocsánatot és kitől, ha valamit jóvátehetetlenül elrontottunk, tönkrement egy kapcsolat miattunk? Csak magunkat vádolhatjuk, és ez lehúz, elkeseredésbe fullaszt.

A hívő ember is kerülhet csapdába. Olyat akar teljesíteni, amit Isten már nem kér tőle. Illés módjára mi is elfáradunk, talán éppen az erőszakos versengésben, az agresszív életmódban. Mert a kifáradást legtöbbször nem a feladat, a szolgálat, a munka elvégzése okozza, hanem a szorongás. Elvárásoknak igyekszünk megfelelni, talán éppen saját elvárásainknak.

... világnapja van. Mit lehet tenni, hogyan lehet megelőzni, hogy valaki megkísérelje az öngyilkosságot? Hogyan tudunk változtatni, segíteni a hamis érzelmekbe és negatív gondolatainak szövevényébe beleragadt embernek? – Istentől kérjünk erőt ahhoz, hogy oda tudjunk állni azok mellé, akik roskadoznak terheik alatt.

Több mint fél évszázada vannak jelen Magyarországon a lelkisegély-telefonszolgálatok. Azért indultak el, mert óriási igény volt és van arra, hogy mentőövet dobjunk az életük kríziseiben fuldoklóknak. Életvezetési válság, elmagányosodás, kapcsolati és családi problémák, betegség, veszteség, gyász és minden más, súlyos és fájdalmas élethelyzetben ott a telefon, amelyen valaki elérhető ingyenesen.

... nélküli párkapcsolatokat az esetlegesség, a pillanatnyi hangulat irányítja, pontosabban hagyja hánykolódni bizonytalanságban. Az elköteleződés olyan döntés, amellyel egészen új szintre emeljük a társkapcsolatunkat. Téged választottalak, és mindenki más kizárva. Neked adom magam egészen, testestől-lelkestől és visszavonhatatlanul.

... – mondja Jób a könyvét záró fejezetben. Hány mai Jób kínlódik barátok és családi háttér, megtartó közösség nélkül! Ki segít nekik, hogy meghallják, ha Isten szól hozzájuk a csöndben vagy a viharban? Nekünk, mai gyülekezeteknek kell vállalnunk, hogy emberük legyünk. Vállaljuk el a felelősséget, hogy jó hírt mondunk, menedéket, otthont, gyakorlóteret nyújtunk a keresőknek, szenvedőknek, hadd kapjanak személyes élményt a megváltó Istenről!

... van arra, hogy elmondjuk, elpanaszoljuk a magunk szenvedéstörténetét, és szükségünk van arra, hogy meghallgassuk a másokét, hogy vigasztalódjunk, más is átélte, túljutott rajta. De hogyan? Isten nem szolgája a rendnek és a törvénynek, amit alkotott, hanem Ura. Célja van mindennek, s egyszer minden a helyére kerül. Az ő szava a viharban az egyetlen igazság. Szükségünk van rá.

... szépen, nem akarok tanmese főhőse lenni! – válaszolta egy sok szenvedéssel megrakott ember a lelkészének, amikor az azzal bátorította, hogy példává lett mások számára a családban és a gyülekezetben. Hiszen még hívő emberek között is kevés van, aki zúgolódás nélkül annyi terhet visz, amennyit évek óta ő. Ránéznek titkon a családtagok, és figyelik, honnan van az ereje.

... beszél Jób egyik vallomása kínjai és reménysége csúcspontján. Eljutva a szenvedések mélységeinek aljára, onnan mégis egyre följebb emelkedik, és onnan mondja ki, amit mi, keresztyének Jézus Krisztusban ismerünk fel, és az ő megváltói keresztjére értünk. Jób azonban még biztosan nem a mi hitvallásunk értelmében hiszi, tudja a megváltó személyét.

Érdemes úgy olvasni Jób könyvét, hogy beleengedjük magunkat a fájdalmába akkor is, ha túlságosan megérint, elbizonytalanít, eltemetett érzelmeket hoz fel bennünk. Bátorodjunk fel arra, hogy a régóta takargatott csalódottságunkat, bánatunkat vele együtt átbeszéljük Istennel!

... nap és hét éjjel sírtak, gyászoltak Jóbbal együtt a barátai, megszaggatták ruháikat, hallgattak. Nem beszéltek. Mit is lehet mondani annyi csapás, veszteség után a gyászban? Vele voltak döbbent némasággal. Azután végre kifakad Jób, ömlik belőle a jaj, és vége-hossza nincs a panaszáradatnak. Mondhatjuk, innentől kezdve lesz életszagú a története és a róla elnevezett könyv.

Nincs összefüggés a bűn és szenvedés, az erény és jutalom között. Isten igazsága nem ilyen egyszerűen érvényesül, az ő valósága, akarata másként jelenik meg életünk eseményeiben. Jób könyve Jézus Krisztus életére, tanítására készít elő. Az ő meghívása a tanítványi életre erről szól: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

... könnyű gyakorolni, úgy gondoljuk, imádságunkba belefoglaljuk Isten nagy tetteit, adományait, hiszen tele van a Bibliánk hálaadó zsoltárokkal. A hálaadás lehet az életünk alaphangja. Nem ezért vagy azért adunk hálát, hanem magáért az életért. Jöhet baj, betegség, gyász, nem tudja eltorzítani, hamisítani a hitünket. Lehetnek fájdalmak, nehézségek, kétségek, de az alapvető bizalmunk Istenben nem törik meg.

Az a dolgunk, hogy egy életen át tanuljunk, fejlesszük értelmi intelligenciánkat, növeljük érzelmi intelligenciánkat is, mert az önfegyelem idős korban is tanulható. Lelki-szellemi és hitbeli képességeink növelését pedig kérjük imádságban Jézus Krisztustól! A spirituális intelligencia ajándékba adott lehetősége mindenkinek.

A nevelők és tanárok szerepe megváltozik. Nemcsak a lexikális ismeretek lesznek szükségesek és teszik majd hitelessé a tanárokat, hanem sokkal inkább a személyiségük: a bánni tudás az emberekkel, kreativitás, a kritikai gondolkodás, problémamegoldó készség, rugalmas gondolkodás, mérlegelési képesség, a meghallgatás, befogadás és támogatás képessége.

... és közgazdasági szemlélet életünk minden területét eluralja, nemcsak a vásárlásunkat, munkavállalói gondolkodásunkat, hanem az egyházi életet is. Mindennek csak ára van? Piaci vagy akciós ára? (Júdás csókjának is volt: harminc ezüst.) De mi az értéke a valódinak, az őszinte imádatnak, hálaadásnak?

... szerint az első lépés nehéz, de az utolsónak van jutalma. A tékozló fiú példázatában olvasunk egy kedves, apró részletet: az atya elébe fut hazatérő fiának. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20). Vajon mi a jelentősége ennek? Eszerint az apa várta...

... nagyon fontos, amikor vagy-vagy kérdéseket teszünk fel: szenvedést vagy gyógyulást ígér Jézus a követőinek? Üldöztetést vagy győzelmet? Szegénységre vagy bővölködő életre hív el? Az ő élete a leverettetésről, ellenségei dühös csapdáiról, véres tervéről, a csúfos kereszthalálról szól, vagy a bűn és a halál fölötti diadalról?

Az elegáns, híres divattervező nő bölcsessége, mély hite nemzedékeknek adott belső, lelki tartást nehézségeik idején, maga is példát adott arra kitelepítése éveiben. Zsindelyné Tüdős Klárára, a Református Nőszövetség egykori vezetőjére emlékeztünk a gyülekezetben. A nagyasszony alakja a még élő tanítványok szavai nyomán elevenedett meg. Elhangzottak bölcsességei, frappáns igazságai.

... és a kényszerítés szavak ellenérzést váltanak ki belőlünk, mert erőszakra utalnak. Sok visszaélés történt évszázadokon át az egyháztörténelemben éppen erre a szóra hivatkozva. Sajnos ma is vannak, akik ösztönösen erőszakosok, másokra kényszerítik a saját igazságaikat, nem Isten országát építik vele, hanem a saját hatalmukat és dicsőségüket.

... műsorai között gyakran lehet hátborzongató hangeffektusokkal elkészített ördögűző filmre bukkanni. A gonoszság, a démoni erő vonzza az embert, kísérti, noha fél tőle, de nézi, összezavarja, nem tudja, hogyan kezelje. Nemcsak a természet ereje félelmetes, hanem az emberben működő, föl-fölbukkanó démoni erők, amelyek rettenettel töltenek el.

... lehet fejleszteni. Fedezzük fel, ha a beszédünkben gyakran felbukkan a dicsekedés és a saját fontosságunk, ügyességünk hangsúlyozása, mert akkor az még gyöngeség és bizonytalanság. Jézus azt tanítja, tudjuk őszintén kérni: „legyen meg a te akaratod”. Isten akaratára pedig csak az az ember tudja egészen ráhagyni magát, akinek van akarata, és megküzd vele, hogy Isten akaratához igazítsa.

... szó nem kifejezetten tartozik a keresztyén szótárhoz. A hívő nevelés már kicsi korban letöri, megnyirbálja a gyerek követelőzését. Sokan keresztyén erénynek vélik az akaratgyöngeséget, az Úrra hivatkozva: ő tudja, mit akar, nekünk nem kell akarni. Így viszont manipulálhatóvá válhatunk mások, esetleg magukat keresztyénnek valló emberek kezében is, akik nagyon is tudják, mit akarnak.

... Keresztes Szent János Krisztusa című festményén a hatalmas keresztre föntről láttat rá, ahogyan a mennyei Atya látja. A keresztre feszítés sötétségét és gyászát a feltámadás felől ábrázolja, sőt összekapcsolja a mennybemenetel dicsőségével is. Téren és időn túllépve nem számít, hány nap választja el ezeket az eseményeket az üdvtörténetben egymástól.

... általában mindig szemből vagy alulnézetből szokták ábrázolni. Salvador Dalí spanyol festő, grafikus, szobrász, rendező, író, a szürrealizmus egyik leghíresebb képviselője azonban rendkívüli módon felülnézetből festette meg. Mintha maga az Atya Isten szemszögéből mutatná be Jézus Krisztust a kereszten. Keresztes Szent János Krisztusa című festménye méretében is hatalmas (200x116 cm), és méltán híres.

... lehet néha mentség, bocsánatos lelkiállapot, amelyet elnéző mosollyal fogadunk. De kritikus helyzetekben bűn, súlyos önzés, végzetes gyávaság, ha tehetetlennek mutatkozunk a határozottságra, a döntésre. Bűn az önféltés, ha hatalom- vagy tekintélyféltésből nem merünk kiállni azért, amit helyesnek látunk.

... áttekintés közben megfigyelhettük: a bibliai szóhasználat gyakran eltér a mai hétköznapi beszédünktől. Ha valaki csak egy-egy mondatot olvas A zsoltárok, A példabeszédek vagy A prédikátor könyvéből, könnyen félreértheti. Mert a Bibliában a bölcsnek rokonértelmű szavaaz igaz és a jámbor vagy hívő ember, viszont a bolond, a bűnös és az esztelen olyan, aki nem figyel Isten kijelentésére, nem tartja meg törvényeit és intéseit.

Dániel a babiloni Nebukadneccar király álmát Isten segítségével értelmezte és magyarázta. Tudománya, műveltsége mellé isteni adományt kapott a víziók, látások és álmok megértésére, így emelkedhetett fel a Babilon összes bölcsének legfőbb elöljárója rangra. Dánielről és társairól olvassuk: „Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál”.

A mai atomfegyverek szintjén már nem egy ember áll egy vagy két másikkal párban vagy párbajban egymással szemben, hanem tömeges, sőt világméretű hatása és következménye van egyetlen rossz döntésnek vagy mozdulatnak. A mesterséges intelligencia által vezérelt fegyverkezés és háború ugyancsak világméretű katasztrófába sodor mindenkit. Túlélője, haszonélvezője nem lehet.

... (rövidítve: MI, angolul: AI) már nem küszöbön álló jövő, hanem velünk van. Intelligencia a neve, mert ezek a rendszerek emberi beavatkozás nélkül, automatikusan képesek válaszolni feltett kérdésekre, változó körülményekre. Hol van a határa? Van-e, lesz-e tudatos önkorlátozás, önmérséklet, böjtös alázat bennünk, emberekben ahhoz, hogy mégsem teszünk meg mindent, amire képesek lennénk? Isten könyörüljön rajtunk!

... valaki igehirdetés után, amikor Isten mindenek fölötti uralmáról és a mi emberi kicsinységünkről volt szó. Az igehirdető azt emelte ki, hogy alázzuk meg magunkat az Úr előtt, hódoljunk szentsége, hatalma és hűséges szeretete előtt. A testvérünket nagyon eltalálta a megalázkodás szó. Tiltakozott, noha nem volt gőgös ember, csak meggyötört és megtépázott.

... az Isten? – teszik fel a kérdést sokan, csalódva, kételkedve, és nincs egyszerű válasz rá. Jézus is atyának, Atyácskámnak szólította Istent, mintha férfi vonását erősítené. De magára alkalmazta azt a képet is, hogy mint kotlós a csibéit, szárnyai alá akarta gyűjteni elárvult népét. Az irgalmasság és gondoskodás mozgatta. Isten fölötte áll a nemiségnek.

... és ódon szóhasználattal atyának nevezzük bevett biblikus hasonlattal a teremtő és megváltó Istent, mivel Jézus Krisztus is atyámnak szólította őt. Nyilvánvaló, hogy a férfias tulajdonságot mutató szó arra utal, hogy biztonságot nyújt, akiből teremtőerő sugárzik, oltalmába menekülhet az emberteremtmény.

... vár az egész világ. A lehangoltság és bizonytalanság fogságában vergődünk, ezek az érzések rátelepültek az emberre. Hogyan tervezzen hosszabb távra, akár egy évre előre? Ki tudja, mi történik a háborgó Európában, a gazdaságban? – Balga és gőgös öncsalás, ha Istentől is függetlenítjük az életünket, mert úgy véljük, bírjuk és nem lankadunk, közben lassan feléljük minden tartalékunkat.

... írásában olvasunk szemléletesen és humorosan arról az élményről, hogy az ember másoknak, a külvilágnak mutatott fegyelmezett Énje (álarca) mögött van egy másik valaki is, akit az író Énke néven szerepeltet. Nem kell ahhoz hasadt lelkűnek lenni, hogy tapasztaljuk azt a másik ént, aki belülről kritizálja, gúnyolja azt, amit teszünk vagy mondunk, és viccet csinál a legkomolyabb dolgainkból is.

Ezzel a címmel állítottak könyvben emléket annak az asszonynak, aki élete példájával mutatta meg, hogyan lehet mindig derűsen másokért élni. A legnagyobb karizmája a vendégszeretet volt. Lakása nyitva állt minden rászoruló előtt. Azzal a tudattal járt, hogy Isten vigyáz rá. Isten szeretetéből élt.

Karácsonykor unásig emlegettük a szeretetet egymásnak, magunknak. Megteltünk vele? Kisöpörte belőlünk az ott feszülő ellenséges indulatokat, gyűlölködést, ítéletet? Mert nem az a kérdés, milyen lélek lakik másokban, hanem az, hogy bennünk milyen a lelkület. Megismeréséhez szükségünk van Jézusra, a vele való beszélgetésre. Ő bemutat minket magunknak.

Jézus programja alapján alkalmunk van arra, hogy megmérjük magunkat így, évforduló táján: mi történt velünk, amióta őt követjük? Mit tett velünk, mit változtatott meg bennünk? Lehet, hogy megtanultunk Igét, történetet idézni a Szentírásból, de önzésünk követelőző hatalma még nem adta át a helyét a krisztusi osztozásnak.

... kérdések is előtörnek adventi és karácsonyi estéken, ha végre elcsöndesedünk. Több világosságot ad a gyertyaláng, ha fényénél Istent kérdezzük a titkokról: mi végre vagyunk a világon, és miért tévesztjük el a célt? Miért ne féljünk, ha félünk az élettől, a haláltól és mindattól, ami közben van? Tőle kérjük a békességet, különben elveszünk. Föltörnek jajok is: Jézus, Isten Fia, ne aludj! Kelj föl, tegyél valamit, mert elveszünk!

... Isten a sértett, féltékeny és irigy hívőt gyógyítgatná szeretetével, logikus érveivel, hogy megszabadítsa haragjától, ha engedné: „Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult.

Rendszeresen vétünk önmagunk és egymás ellen, Isten rendje ellen. Mert mindannyiunkban él egy Káin és egy Ábel egyszerre, és mindennap lejátszódik az őstörténet bennünk: Káin megöli Ábelt. Ez az ember tragédiája. Csak Isten kegyelme ad reményt, hogy folytassuk a harcot a gonoszságainkkal szemben.

... különös ajándéka Istennek. Nem tudjuk, honnan való az a tudás, ismeret, amely belülről megszólal és szólít. A törvény szívbe írt szava, amelyről Jeremiás jövendöl? „Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be.” Vagy csupán neveltetésünk következménye és tükre, kívülről befelé hat, és belülről igazít el minket?

... november estén a bibliaórára álmosan bejelentkezve indult a beszélgetés az aznapra kijelölt Igéről, a hit hőseiről. De micsoda hatalom van Ábrahám hitében: fölébresztett minket az ősi történet üzenete! Milyen elszánt alázat viszi őt! Megy, hogy engedelmeskedjen Istennek, aki a lehetetlent, a legsúlyosabb áldozatot kéri tőle. Mintha azt sugallná: Istenem, kérj tőlem, amit akarsz!

... lehet áldássá, amelyet Istennel hordozunk el. Ahol hiányzik a szenvedés, ott hiányzik egy dimenzió, az emberi élet mélysége, amely az érett személyiség sajátja, amelyet méltósággal viselhet. Ha kerüljük és menekülünk előle, infantilis, arctalan emberek maradunk.

Vendégszeretetünk egyik jellemzője mindig az alkohol volt. Öröm és ünneplés, bánat és együttérzés egyaránt ok az ivásra. Ha mértéket tartunk, lehet kedves szokás. De milyen kínos, ha erőltetik! Ne gúnyoljuk azt, aki nem él vele! Ne kelljen magyarázkodni! – Aki az alkoholfüggőségből hit által megszabadult, az a poharat az úrvacsora kelyhére cseréli. Egészségére!

... fogalma vegyes érzelmeket kelt bennünk. – Erény az engedelmesség, és minden engedetlenség bűn? Nyilván attól függ, hogy kinek, miben és milyen körülmények között. A felismert és megértett igazság követésében, a tudatos döntésből vállalt engedelmesség erény, ha áldozattal jár is. A bölcsesség és szabadság csúcsa pedig a hitből vállalt engedelmesség Istennek és teremtési rendjének.

... írt levél valójában nem levél, bár annak látszik a befejezése. Az első mondatok azonban érzékeltetik, hogy tanító céllal született, mondanivalója hathatós és nagy vigasztalás a nyomorúságok és üldözések idején. Mindenféle szenvedés, nehézség, elkeseredés vagy elszürkülés idején is aktuális biztatás, bátorítás a hitben maradásra.

... és céltudatosnak hangzik Pál apostol vallomása: „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14). Magáról beszél, saját példájával biztat, miután a múltjával elszámolt. Arra ösztönöz minket, hogy hozzá hasonlóan legyünk egyértelműek és határozottak, ha egyszer Jézus Krisztus tanítványának szegődtünk.

... és szemétnek ítéli Pál apostol mindazt, ami Krisztus előtt volt az életében. Ilyen erős kifejezéseket és súlyos szavakat használ a megtérése előtti életszakaszra. Nem gonosztevő volt, csak elvakult vallásos. Úgy vélte, igazuk volt az istenhívő farizeusoknak, akik Jézust hitetőnek és csalónak bélyegezték. Saul (Pál) tanult, művelt ember volt, feddhetetlen és törvényt tisztelő farizeus, az igaz hit védelmezője.

... Klub, a jövőért felelősséget érző tudósok közössége ötven évvel ezelőtt adta ki híres jelentését. Nem lehet már a régi módon szemlélni az ember és környezete kölcsönhatását, fel kell tenni a kérdést, hogyan, mennyire nyúlhatunk bele a természet folyamataiba mesterséges eszközeinkkel. A teológiában is több figyelmet kapott az Isten teremtett világáért érzett felelősség.

...Bolyki János Újszövetséget oktató professzor könyvének megjelenése, 1999 óta ismert, elfogadott fogalom egyházunkban. Némelyek vitatják, mondván, Isten művének, a teremtésnek nincs szüksége védelemre. Az elnevezés eredete azonban a Biblia első lapjain olvasható, a teremtés elbeszélésében: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.”

Válságos hangulatban az ember külső kapaszkodókat keres. Gyámoltalan szorongásában várja, kívülről oldja meg valaki a helyzetét, mert magától nem tud megváltozni. Csöndes vagy harsány kétségbeesésében Istent vádolja, sürgeti, hogy siessen segítségére. A Mindenható hallja és érti az óhajt, amelyet Ézsaiás fogalmazott: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!”

... súlyosabb konfliktusokkal kellett Jézusnak szembenéznie. Ellenségei támadták, kísértették, csapdába akarták csalni. De ő minden esetben megtalálta a módját annak, hogyan lépjen ki a beszorított helyzetből. Más szintre, új nézőpontra vitte az ellenséges leckéztetést, viszont-kérdéseket tett föl nekik egyszerű válasz helyett, amelyekre nem tudtak felelni.

... Jézus körül is gyakran támadtak, mivel nem értették az emberek a magatartását és a tanítását. Először tizenkét éves korából olvasunk összeütközésről, mégpedig a szüleivel. Lukács evangéliumának szelíd leírása szerint is komoly jelenet lehetett, Máriának és Józsefnek rémületes és fájdalmas.

Lelkész, gondnok, presbiter és gyülekezeti tagok hogyan reagálunk a minket érő bírálatra, a másokkal való összehasonlítgatásokra? Hogyan kezeljük, ha pártoskodás alakul ki a gyülekezetben, például egy nagyon fontos kérdésben, a lelkészválasztás folyamán? El tudjuk-­e fogadni a különböző véleményeket és szempontokat, vagy véres küzdelem folyik, amelyben életre-halálra egymás ellen harcolnak a pártok és csoportok?

Örökölünk tehetséget, lehetőségeket is, hordozzuk magunkban, amit gyerekkorunkban tanultunk szüleinktől, nagyszüleinktől. – Ismerjük-e egyéni és közösségi örökségünket? Teher vagy inspiráció a történelem, az ó- és újszövetségi Szentírás, a kultúránk, egyházunk, főképpen hitünk tartalma, a megváltás, alanya, Jézus Krisztus és záloga, a Szentlélek? Kérjük és vegyük át a többet, a spirituális örökséget!

... egymáshoz! Pál apostol leveleiben többször találkozunk ezzel a felszólítással. Az első korinthusi levél elején arra szólítja fel a gyülekezet tagjait, hogy ne pártoskodjanak a különböző igehirdetők mögé felsorakozva, és ne ítéljenek, ne hadakozzanak egymás ellen. Sok feszültség és háború adódik abból, hogy nem tudunk vagy nem akarunk igazodni egymáshoz.

... könyve: érdekes és tanulságos olvasmány, amelyben győz a jó és vereséget szenved, meglakol a gonosz. Eszter királyné szép és kedves, története izgalmas, szerepe kockázatos, életveszélyes, és kiszolgáltatott helyzetében megindító az az áldozat, amelyet népéért vállal, és amilyen bölcsen él vele. A feszültséggel teli jelenetekről filmet lehetne forgatni...

Úgy jöhetsz, amint vagy, és az lehetsz, aki vagy. Ez az otthonlét lényege. Elfogadnak. Óriási megkönnyebbülés. Nem kell színészkedni, kozmetikázni magadat, elterelni a figyelmet, csak észre ne vegyék, hogy valamit nem tudsz, rosszul tudsz, tévedsz, felsülsz, és szégyenkezned kell. Nem kell többnek látszani. Ide jó hazajönni és megpihenni a külvilág versenyétől, harcaitól kifulladva és megfáradva.

Végig lehet így élni az életet, ezen a gyermeteg szinten: megtérek, bűnbocsánatot nyerek, gőgössé válok vagy elgyöngülök, csapdába esem, újra kiáltok Istenhez. Mégsem szükségszerű a bűnöket ismételni, van fölemelkedés. Nem könnyű kilépni a megszokott sémákból, de a Szentlélek segítségével lehet és kell is.

... események sorozata az élet, vagy Isten gondviselése? A kettő kizárja egymást. Ezzel a kérdéssel nemcsak a filozófusok foglalkoznak, hanem minden ember, amikor megszokott hétköznapjaiba hihetetlen és váratlan fordulatok adódnak sorozatosan. – Nincsenek véletlenek. Bizonyítékok sincsenek Isten gondviselésére. Csak hit van.

A mi emberi kapcsolatainkban is sok bezárt ajtó állja el az utat a másikhoz, s kérdés: jó-e, ha feszegetjük, hogy nyíljanak meg azok az ajtók, amelyek maguktól makacsul zárva maradtak? Szabad-e, kell-e mindent kikutatni a másik mélyrétegeiből, és képesek vagyunk-e elviselni azokat, ha feltárulnak? Úgy hisszük, igen, de csalódást és fájdalmat okoz, ami előtör mögülük, ha megnyílnak.

... vagy fenyegetés nekem, amikor azt olvasom, hogy Isten tud a dolgaimról? Ha egy jó barátunk, testvérünk mond ilyet, megértésként és együttérzésként hangzik, akár jó, akár rossz az, amiről tud. Mégis ijesztő is, ha valaki mindent tud rólunk. Nem tehetünk olyat, ami rejtve maradna előle, állandó tanúja életünknek.

... pedagógusról szól az alábbi történet. Egy ismerősünk küldte. Érdemes továbbadni akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy ilyen tanár csak a mesében vagy regényekben létezik. Példázatértékű a tanár isteni bölcsessége és módszere: egyszerre volt igazságszolgáltatás és megbocsátás.

... szót az ördög szóval adja elénk a régi és az új fordítású magyar bibliánk is. Az ősi ellenség Isten szép rendjét összezavarja, az ember hitét kételyekkel kísérti, békességét felborítja, és nyugtalanságot okoz. Műve legtöbbször nehezen érhető tetten. A gonoszság nem látható, csak a következménye tapasztalható. Néha kedves szélhámos alakjában jön, és nem konkrét rosszat ajánl.

... a jelenben! Mert kétszer vétünk az idő ellen: először idejekorán akarunk valamit megtenni vagy átélni, és siettetjük az időt, sürgetjük a folyamatokat türelmetlenül, hogy lássuk minél előbb a munkánk és erőfeszítéseink eredményét. Sokszor nem tudjuk kivárni a megfelelő alkalmat. A másik bajunk viszont, hogy túl későn ébredünk fel. Lett volna lehetőségünk valamire, de nem tettük meg.

A világjárvány óta szinte minden igehirdető új módszerekre kényszerült nálunk is: a videós istentiszteletekre. Ezek nézettsége arra utal: sokkal több embert elérünk így, mint ahányan templomba járnak. Nem tudjuk, hogyan érinti őket egy-egy igehirdetés, amelyre talán véletlenszerűen találnak rá az interneten.

... érzése nagy próbatétel. Szívesebben érezzük magunkat tehetségesnek, tettre késznek, mint tehetetlennek. Ha tudnánk valami okosat mondani, az könnyítene. De nem. Ha odaállunk valaki mellé, aki kétségbe van esve, válságba, krízisbe jutott, akkor fel kell készülni arra, hogy nincs mit tenni, nincs mit mondani, csak ott lenni vele. Odaszánjuk magunkat és az időnket. Jelen vagyunk.

A református egység napja azt hangsúlyozza minden évben, hogy nem vagyunk egyedül. Kontextust ad ez az ünnep egyéni sorsunk és életvezetésünk fontosságának. Érzékeljük-e, látjuk-e, hogy nem az a valóság, amit individuális léptékben mérünk, mert része vagyunk kisebb és nagyobb közösségeknek és végül is az egész emberiségnek?

Elvárjuk, lánglelkű igehirdető legyen, akkor is ha öten ülnek vasárnap a templomban. Vigasztaljon, bátorítson, gyámolítója legyen a többi magányos, lelki zavarokkal küzdőnek, bizonytalanságban élőnek. Ha nincsenek barátok, de legalább egyvalaki, megértő társ... De ha senki nincs, akinek elmondhatná, hogy senkije nincs?

... vannak részek, amelyekben egy-egy igeverset reggel olvasva egész napra szóló biztatást kapunk. Vannak olyanok, amelyek egy hétre útravalók lesznek, és vannak olyan mondatok, amelyek egész életünkre kiható ígéretet, bátorítást, lelki táplálékot nyújtanak. Emlékeztetnek Isten megszólítására, imádságra ösztönöznek, foglalkoztatnak sokáig, mélyen elgondolkoztatnak.

A saját döntésemen múlik, hogy nem engedek olyan életérzéseknek, hogy belesüppedjek a kétségbeesésbe, önsajnálatba, keserűségbe, akár a betegségbe, akár a gyászba, akár abba, hogy kilátástalannak tűnik a holnap. Sok okunk lehet arra, hogy depresszióba essünk. Keressünk okot és főként célokat ahhoz, hogy mégis reméljünk! Ez az emberi reménykedés.

A harmadik napon aztán az Élet győzelmén ámuló, ujjongó, mégis csöndes, bensőséges csodálkozás tölti el a nőket és a férfi tanítványokat, akiknek a Feltámadott megmutatja magát. Azt az érzést nem lehetett leírni. Ezért adnak a híradások csak tényeket. Mit lehet mondani, amikor Isten újat teremt? Elakad az emberi szó. Csak hódolni és imádni lehet a mindenség Urát.

Jézus is kifejezett érzelmeket. Indulatokat is mutatott, meglepő kifakadást, amikor például a megdicsőülés hegyéről visszatérve ott találta tehetetlen tanítványait egy beteg, holdkóros fiúval és apjával. Hallva a vitát, hogy nem tudták meggyógyítani, azt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?”

... akarunk élni, el kell tudni fogadni önmagunkat és egymást. A legtöbb embernek azonban már az is bizonytalanságot okoz, hogy saját maga adottságait, ajándékait, gyengeségeit, hiányait és lehetőségeinek határait felismerje, és békességgel elfogadja. Sokan vitában és feszültségben vannak önmagukkal, ezért problémás a másokkal való kapcsolatuk is.

... önmagunkat nőként és férfiként? Egyáltalán föltesszük-e magunknak ezt a kérdést a serdülőkor után? Otthon vagyunk-e a saját testünkben? A legtöbb tizenéves küzd, hiszen még nem tudja, mit kezdjen változó, bontakozó érzéseivel, késztetéseivel és ösztöneivel. Magányosan vívódik, mert nincs senki, akivel a nemi szerepekről beszélni tudna.

... viszony a szerelem, a házasság és a szexualitás, ami több, mint két test intim egysége. Baj, ha elválasztjuk a testi érzékelést a lelki kapcsolattól, a hittől és a spiritualitástól. Ha csak tabutéma a szexualitás az egyházban, az is baj, mert nincs bizalmas tér erről beszélni. De a test és lélek dualista szétválasztásával a keresztyénség abba az irányba torzult, hogy az, ami testi, bűnös, csak a lélek dolgaival közeledünk Istenhez (hellenizmus emberképe).

... tanulnunk és tanítanunk kellene, mert egyáltalán nem magától értetődő ennek szintje és mértéke különböző kapcsolatainkban. A hosszú karantén után a közeli rokonok is csak lassan oldódtak föl egymás társaságában. A gyülekezeti táborban is tapasztaltuk, hogy óvatosan közelítettünk egymáshoz.

... és a kapcsolati kulturálatlanság, a közöny és a passzivitás nem büntetendő kategóriák. A figyelmetlenség, a csöndes elvárások és sértődés vagy elzárkózás, a magányos kétségbeesés vagy az önbizalom hiányára hivatkozás, a kisebbrendűségi érzés, a passzív-agresszió vagy a cinizmus és a gúny, mindezek nem könnyen tetten érhető bűnök, amelyekkel zsaroljuk egymást.

A szeretet gyógyszer nehéz élethelyzetekben, veszteségben, gyászban. A házasság azonban nem gyógyszer a korábban félresiklott, elrontott életünkre. A népi gondolkodás szerint: ha megházasodik a legény, majd attól megkomolyodik, és nem csak a szórakozáson fog járni az esze, abbahagyja a léhaságot.

Nem az idő számít, hanem a tartalma: kölcsönös megbecsülés, tisztelet, őszinteség, a megbocsátás készsége: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”

... kívántak Jézustól a vallás vezetői, mert ismereteik szerint Isten akarata mindig csodában jelent meg népének. Az ószövetségi tíz csapás Egyiptomban, a kivonulás győzelmes eseménye, a pusztai vándorlás mind Isten jelenlétének és vezetésének jelei voltak. A próféták is adtak jelet igehirdetésük szemléltetésére, azok igazolták, hogy ők Isten emberei.

Jézus új látásmódot hoz: mit akar az Isten velünk most. Az ő nézőpontja a szenvedő ember. Gyöngéd és figyelmes szeretete arra sugárzik, aki bajban van. A szombat, a nyugalom napja Isten ünnepe, a szabadításé. Nem azért adta, hogy korlátozzon és tiltson, ezt sem szabad, azt sem, hanem azért, hogy a teremtés Ura felüdítsen, feltöltsön isteni erőkkel és újjáteremtsen.

Isten Lelke szabadít és gyógyít, és használja a szolgálatra kész tanítványokat. Már az is fél gyógyulás, ha valaki velünk van egy nehéz orvosi vizsgálatnál, ha a nővér bátorítón ránk mosolyog, ha az orvos a szemünkbe nézve biztat, úgy kezel. Egy jó szó felszabadítja bennünk a félelem bénította pszichikus erőket. A legszentebb kezelés, ha valaki fogja a kezünket a bajban.

... Jézus lehűti, aki pedig vonakodva, szabadkozva halogatja a döntést, azt határozott, sőt kemény szavakkal felszólítja. Az írástudónak fontosak az igazságok és törvények, amiket tanult. Hallva és látva Jézus tanító és gyógyító erejét, nagy odaadással kötelezi el magát: „Mester, követlek, akárhova mégy.”

Nehezebb a dolga annak, aki a Bibliát olvassa, templomba jár, imádkozik. Mert a hit próbája nem a vallásgyakorlás, hanem az életvitel. Az első testvérgyilkosság két oltár közelében történt. Káin Ábelt „istentisztelet” után ölte meg, miután Isten elé álltak áldozatukkal. De nincs mitől megijedni, ha az „Uram, uram” vallomás valódi elköteleződés is arra, hogy Isten akaratát cselekedjük, nem a magunkét.

Jézus maga nem imádkozott nyilvánosan. Magányosan félrevonult, egyedül beszélt a mennyei Atyával. A Gecsemáné-kertben kérte a hármas belső tanítványi kört, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele párhuzamosan, de távolabb ment tőlük, egyedül tusakodott akkor is. Kérdés, hogy Jézus imádságaiban egyáltalán részt lehetett-e venni. Annyira bensőségesek voltak, hogy ahhoz ember nem tudott volna csatlakozni. Nagycsütörtök éjjele bizonyította ezt: a virrasztók elaludtak.

Jézus önvallomása, önarcképe ez és egyben az őt követők meghívása erre az áldott és kegyelmes lélekállapotra. Nem mindenkihez szól, csak a tanítványokhoz. Nem parancs, nem is recept a lelki egészségre. Egyszerre tény és ígéret a krisztusi életre. Mintha azt mondaná Jézus, hogy akkor vagyunk boldogok, amikor nem is tudjuk, nem is érezzük, sőt, pillanatnyi érzelmeink egyáltalán nem igazolják.

... Jézus születésekor Isten vállalta az emberi természetet a Fiúban. Testté lett az Ige. Emberi tulajdonságokkal bírt, testi érzékeléssel és érzelmekkel: megküzdött kísértésekkel, megérintette a vakok szemét, belenyúlt a siketnéma fülébe, fogta a halott kislány kezét, hogy felébressze, és az epilepsziás fiúét, hogy meggyógyítsa, átölelte és megáldotta a kisgyermekeket.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Akkor nem hiábavaló a munkánk, ha Isten Lelkével kapcsolatban maradunk, ő adja rá az áldást. Készen kell lennünk a változtatásokra is, hiszen annyi minden adódik közben, sokszor félreértések is. A Szentlélek ajándéka, ha valóban megépül a templom, Isten háza, azaz épül általunk a világ.

... szó címmel jelent meg halála után Kiss Domokos lelkész összegyűjtött prédikációinak második kötete. Találó volt a cím, mert igehirdetései irodalmi, költői művek is voltak, gondosan fogalmazott mondatok. Olvasva is érződik, hogy nem spontán született, hanem a fejében és a szívében alaposan megforgatott, válogatott, megszentelt szavak.

Érdemes rendszeresen vizsgálni és elemezni magát a beszédünket, a tartalmát és üzenetét: mit mondtunk, milyen szavakat használtunk, helyesen fogalmaztunk-e? Esténként nézzük meg visszaidézve az eltelt napot: mennyi bölcsességet, kedvességet és együttérzést vagy mennyi szégyenkeznivalót tartalmazott a beszédünk!

Hibátlanságot, erkölcsi tisztaságot, sőt bűnnélküliséget feltételezünk arról az emberről, akire azt mondják: tökéletes. Ezek szerint el lehetne érni a tökéletességet? A szó nem feddhetetlenséget jelent, hanem azt, hogy eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő és alkalmas ember, és hozzáteszi, minden jó cselekedetre felkészített.

Ma is vannak, akik szeretnek úgy okoskodni, hogy megnyilatkozásuk (kinyilatkoztatásuk) messzire eltereli a figyelmet az Igéről. Saját felismeréseikkel vitára ingerelnek, ami kifejezett veszekedésbe és háborgásba csaphat át. Néha saját magukról beszélnek és a maguk alkotta filozófiájukról, máskor kritika nélkül átvett idegen, szektás szellemiséget hoznak be és képviselnek tudatlanul.

Gyászjelentéseken gyakran olvassuk és temetési igehirdetéseken halljuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Az apostol intése erre biztat: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál”. Máshol is többször buzdít arra, hogy küzdjünk, de arra figyelmeztet: nem mindegy, hogyan.

... és hiánypótló kezdeményezés volt Kálvinról filmet készíteni. Művészet úgy megrajzolni alakját és a reformáció korát, hogy hiteles legyen, mégse sértse a római egyház ma élő elkötelezett híveit a testvéri ökumené szellemében. Jelezni, milyen torzulások, visszaélések történtek a középkori egyház papjai életében, és tisztelettel bemutatni azt is, ami megújulásra törekvés létezett benne.

Lehet-e ma inteni a tétlenkedőket, vagy az már sértés? A mai közbeszédben minden intés a személyiségi jogok elleni vétségnek számít. Különösen, ha munkára szólítjuk fel azt, akinek kényelmesebb másokból élni, mint elvállalni bármilyen munkát, ami adódik, és küzdeni a megélhetésért. Ne tétlenkedjünk! De ne is hajszoljuk magunkat halálra!

Az önérvényesítés nem azonos az önzés érvényesítésével és az erőszakkal. Az érett személyiség tanult tulajdonsága, hogy szabad, önálló gondolkodással dönt, és tud igent és nemet mondani. Kedvesen és határozottan. Tud elköteleződni és eloldódni, esetleg elhatárolódni. Az önérvényesítésben az ember vállalja meggyőződését, és ez egészséges önvédelmet nyújt neki.

... igehirdetésekben gyakran idézzük és magyarázzuk a következő Igét: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” Pál apostol itt nem a házastársaknak ír, hanem mindenkinek, a gyülekezet tagjainak, mégis különösen érvényes ez azokra, akik egymáshoz tartoznak, családi közösségre készülnek.

A teremtett világban élő földműves és állattenyésztő igyekszik belesimulni természetes környezetébe, mert belőle él, és ki van szolgáltatva az időjárásnak. „Magától terem a föld…”, mondja Jézus a vetésről szóló példázatában. Tanítja, a termést, a gyümölcsöt nem mi alkotjuk: csoda az, Isten ajándéka. Mi csak előkészíteni, munkálni tudjuk, és imádkozva várni, eredménye legyen fáradozásunknak.

Aki hitében nem jutott el Jézus megváltó szeretetéig, vagy nem merte magára nézve elhinni és befogadni, az Gyökössy Endre találó kifejezésével bűnös bűntudatban szenved. Aki bűnvallásában betegesen gyalázza magát, szinte vájkál a szennyében, annak orvosra van szüksége. Gyógyítani kell!

Legyen bátorítás a zsoltáros imádsága: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt 25,2–3) A kísértésekben, a gonosszal való küzdelemben tehát védelmez minket a szégyenérzet, hogy el ne tántorodjunk a jótól, emberi kapcsolatainkban és hitvallásunkban.

Jézus példázata a tékozló fiúról, akit az apa büntetés nélkül visszafogad a szeretetébe, botrányosan új és más tanítás, mint ami megszokott és elfogadott volt. Vadonatúj modellt és példát adott azzal is, hogy a kicsi gyermekeket az ölébe vette és megáldotta őket, a kisgyermeket pedig példaként állította a felnőttek elé.

Néhány éve sok szó esik az úgynevezett mérgező szülőkről és családokról, ahol hatalmi szóval, megfélemlítéssel nevelnek, alkoholizmus vagy más szenvedélybetegség okoz traumákat. A gyerekek felnőve többnyire ugyancsak mérgező szülők, tanárok, házastársak lesznek, mert – noha szenvedtek tőle – ezt a mintát kapták, ezt ismerik.

A legtöbb ember tudattalanul csúszik ilyen kommunikációba, mert nem tudja, talán nem is akarja tudni, mi van a lelkében, milyen gyerekkori sérelmek és tapasztalatok nyomán alakult ki benne ez a magatartás. Őt is manipulálták, ő is így követelte ki a figyelmet a szüleitől, a felnőttektől. Csalárd a szívünk. Játszmákat játszunk, hogy ne kelljen szembenézni magunkkal és egymással, szükségleteinkkel, igényeinkkel, azzal, hogy egymásra vagyunk utalva.

... nem passzivitás vagy semmittevés, hanem erőt és energiát igényel attól, aki odafigyel a másikra. Koncentrálás az emberre. Összpontosítás a beszédére, a kimondott és ki nem mondott gondolatainak és érzelmeinek a követése. El is fáradunk, ha nem hagyjuk ki egyetlen mozzanatát sem. Közben a hangsúlya, a beszédének zenéje, a gesztikulációja, az arckifejezései, a testtartása és a mozgása is mind-mind közöl valamit.

Kerüljük a valódi és mély beszélgetéseket, mert azok megterhelnek és fölszabadítanak, elköteleznek és gyógyítanak, energiát igényelnek és testvéri közösségbe vonnak. Mindkét fél ad és kap egyszerre. Miért egyszerűbb mégis a felszínen maradni és az időjárásról vagy mások életéről beszélni? Mert kényelmesebb, annak nincs kockázata, nem okoz fájdalmat és konfliktust.

... meg kellene tanulnunk, mert sok félreértés van közöttünk, és ezekből gyanakvás vagy sértődés születik, amit nehéz tisztázni, és nehéz újból megnyílni egymás felé. Gyermekkorunkban tanulunk meg beszélni, a szükségleteinket kifejezni, a tárgyakat és a jelenségeket nevükön nevezni. Óriási felelősségük ez azoknak, akik a gyermekekkel foglalkoznak.

... volt eredetileg ez a mondat: „Akinek van, annak adatik.” A magyar gondolkodásban is benne van ez a hasonlóan lehangoló tapasztalat: mindig az nyer, az a szerencsés, akinek amúgy is van elég, a szegény embert pedig még az ág is húzza. Jézus is ezt a kegyetlen igazságot tanítaná? Ő így folytatja: „akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

... állomásról írt Anthony de Mello Szárnyalás című könyvében: sziklás tengerparton kis omladozó életmentő állomás állt. Csak egy kunyhóból és egy csónakból állt, de az a néhány ember, aki ott dolgozott, elkötelezett volt. „Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették.”

Salamon ezer állatot mutatott be Istennek. Elsősorban tisztelete és hódolata jeléül tette ezt, de jelen volt benne a szorongás és a felelősségérzet is. Isten válaszában óriási lehetőséget kínál neki: „Kérj valamit, én megadom neked!” Ésszel nem, de szívvel és hittel lehet fogni és érzékelni Isten vezetését.

... és gazdagságáról lett legendás hírű Salamon király, no meg sok feleségéről és másodfeleségeiről is, akik a jólétét és bőségét is szimbolizálták, de végül a vesztébe sodorták. Addig volt sikeres, amíg az a vágy élt a szívében, amelyet Istentől kért uralkodása kezdetén: „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között.”

... a nők ösztönébe van írva – mondják, így aztán a férfiak szívesen hagyják és elfogadják, ha a nők figyelmesek velük. Kényelmes az élet, ha vannak önkéntesek, akik szolgálnak nekünk. A gondoskodás bizonyos boldogsághormont termel abban, aki végzi, azaz visszahat rá és örömmel tölti el. Egy ideig.

... Istennek azért, hogy van feladatunk, amelyet másokért végezhetünk. Az tud gondoskodni másokról, aki törődik magával is testileg, lelkileg, szellemileg. „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.”

Mindenki felelős néhány emberért és elsősorban önmagáért. Nem is tud gondot viselni másról az, aki önmagáról nem akar, mert a kettő összefügg. Pál apostol is gondoskodott testi-lelki szükségleteiről, másként nem bírta volna a missziói utak fáradalmait és fájdalmait. Hihetetlen, mennyi szenvedést kiállt!

A gyülekezet tagjainak nemcsak az a szerepük, hogy hallgassák a prédikátort, hanem az is, hogy segítséget, szeretetet és imádságot adjanak, és átadják azt, amit megértettek a saját hitük és tapasztalatuk alapján. Finom tapintatot igényel ez az „iskola” lelkésznek és közösségnek egyaránt. Kritika, ítélkezés, nagyképűség és harag helyett befogadást és növekedést.

... olvastam történetet minap az interneten, amely Amerikában esett meg egy hideg vasárnapon. Gyakran sok hosszú prédikáció nem ér annyit, mint az ilyen illusztráció. Mélyebb átélésre késztet minden szónál. Nemcsak a gyülekezet számára hatásos, hanem a lelkésznek is, aki beöltözik a nyomorult szerepébe.

Istent kérdezzük, de nem mindig értjük meg azonnal és világosan, hogy mi az ő akarata. Szeretnénk jelt kapni róla. Isten válaszol, néha látomást ad, külső, vagy belső jelzésekkel üzen. Aki kérdezi, annak válaszol. Csak az nem mindig tetszik nekünk. Elfogadjuk-e, amikor Isten nem enged tovább, és azt jelzi, hogy nem ez a dolgunk?

Jézus magával vitte a hegyre Pétert, Jánost és Jakabot, ahol látták Jézust beszélgetni a megjelent nagy ószövetségi alakokkal: Mózessel és Illéssel. Látták Jézus dicsőségét, és mennyei hangot hallottak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” A teremtő Isten életet segítő üzenetet ad, épít és nem rombol.

A látás, a vízió, az álom nagyon személyes, mondhatnánk intim téma. Az Istennel beszélő, imádságában elmélyült ember valamit hall és megért Isten akaratából, Lelke érintéséből. Nehéz erről beszámolni, mert könnyen félreérthetik az emberek. Ha ma valaki azt mondja, hogy látomást kapott az Úrtól, többnyire gyanakodva, de legalábbis óvatosan fogadjuk..

Minden irányba torzíthat a tükrünk: a jót gonosznak látjuk, a rosszat jónak. A szem a lélek tükre – mondja a közmondás. Kifelé is tükrözünk, rávetítjük a másikra a bennünk lévő érzéseket és hibákat. Bonyolult tehát a kérdés, hogy milyen is a másik, és mennyi ebből a saját látásunk, amit mi rajzolunk rá.

Az anyaságról megható szavakkal szokás beszélni. Tiszteljük is az életüket odaáldozó nőket, akik gyermekeikért készek saját igényeikről, kényelmükről naponta lemondani! Ha bennünk maradtak hiányok, sérelmek, ne dédelgessük azokat! Keressük a gyógyulást, és bocsássunk meg egymásnak, és vigyázzunk arra, hogy ne ismételjük szüleink hibáit!

Az Igében azt olvassuk, hogy az első gyülekezetben is voltak feszültségek a zsidó keresztyének és a görögül beszélők között. Féltékenység és vita támadt a jeruzsálemi, templomos, zsidó vallásukat megtartó keresztyének és a távolabb élő görög nyelvűek között, akik nyitottabbak voltak a hellenista világ felé. Utóbbiak mellőzöttnek érezték magukat a szolgálatban.

Háborúban az élettér szűkül, de az idő nyitott marad. Pilinszky János így ír: „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával – tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek.” Háborús időket élünk most, bár nem fegyveres harcot vívunk, a láthatatlan ellenség ostromol. Egy éve kisebb-nagyobb mértékben beszűkült a tér.

A lélektan ismeri a jelenséget: a testi közelség, az érintés, simogatás gyógyítóan hat az emberi szervezetre. Az ikerpárok szülei szerte a világban tapasztalják gyermekeik szoros összetartozását, érzelmi, lelki kapcsolatát, a tudomány azonban teljességében nem tudta még feltérképezni, milyen mélységeket és lehetőségeket rejt ez a kapcsolat.

Jézus nem áldozatul esik ellenségei szándékának, az emberi gonoszságnak, vakhitnek, féltékenységnek, félelemnek, hanem tudatosan áldozatot vállal. „Én vagyok...” kijelentései nem emberi büszkeségből, kérkedésből vagy dacból születtek, hanem isteni küldetésének megértéséből. Ezt a küldetést Istennel, mennyei Atyjával beszélte meg, tőle kapta, azután kilépett vele a nyilvánosság elé.

A nagyra törő ember a modern kori Bábel tornyával csapdát állított saját magának. Menet közben kiderül, hogy a nagyobb haszon, a felületes, gyors siker igézetében elspórolták a biztonsági berendezéseket. A felelősséget senki nem vállalja, részletesebb számonkérésre nincs idő. A tűz terjed.

A krisztusi szeretet emel föl. Ez az, ami a semmit valamivé teheti. Ha benne élünk, akkor lesz gyümölcstermő az életünk. Sőt! Ha vele összeköttetésbe kerülünk, vele vagyunk és benne maradunk, akkor életünk és munkánk nem saját kínkeserves erőfeszítésünk eredménye, hanem az ő termése és gyümölcse lesz.

Hogyan lehet védeni magunkat attól, hogy kétségbe vagy depresszióba essünk? Tudatos távolságtartással: nem hallgatunk minden órában híreket, hanem figyelmünket munkával, mások segítésével, örömszerző elfoglaltsággal, olvasással, zenehallgatással kötjük le, hogy lelkünk feltöltődjön. Nem lehet a nap huszonnégy órájában gondokon rágódni, mert azok naggyá nőnek, és belebetegszünk.

Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Az halad előre, és semmi nem lesz már ugyanolyan, mint a világjárvány előtt volt. Reméljük. Csak remélhetjük, mi sem leszünk ugyanolyanok, mint voltunk, hacsak nem vagyunk felszínesek, felelőtlenek, vagy nem szenvedünk emlékezetvesztésben. Reméljük, tanultunk, sőt folyamatosan tanulunk valamit, és fejlődünk.

... az elosztás a kérdés. Tudunk-e testvériesen osztozni? Nemcsak a kenyéren és a vízen, élelmen és energiaforrásokon, hanem most az életünket megóvó oltóanyagon. Attól, hogy vannak éhezők és fertőző betegek, koldusszegények és kizsákmányolt milliók a világon, a nyugati féltekén lakók még elvileg békés tudatlanságban élhetnek, főként, ha nem követik a híreket.

Jézus helyes megvilágításba helyezi a dolgokat, új látásmódot ad: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” A nyomorúságban persze érdemes számot vetni a saját bűneinkkel (nem csak a másokéval!). De ettől még csupán a bűn- és a búbánatig, a depresszióig jutunk el. Az előrelépés az, hogy a célját keressük. Mert értelme és célja van minden életnek.

... Szél hozott, szél visz el című verse a (poszt)modern embert átitató életérzés költői szépségű megéneklése. Nem véletlen, hogy népszerű, a megzenésített változata talán még közkedveltebb sláger is lett: „Köd előttem, köd mögöttem, / Isten tudja, honnan jöttem, / szél hozott, szél visz el, / minek kérdjem: mért visz el? Sose néztem, merre jártam, / a felhőknek kiabáltam, / erdő jött: jaj, be szép! – megcibáltam üstökét.”

... rulettnek nevezte a napokban valaki a koronavírus-járványt, illetve az azt terjesztő vírust. Orosz rulett – vakmerő „szerencsejáték”, amikor a hatlövetű forgótáras pisztolyba csak egyetlen golyót tölt valaki, és úgy céloz vele. Nem lehet tudni, hogy melyik találata lesz halálos. Az esély egy a hathoz. Aljas és kegyetlen szórakozás az, ha valakire így fogják rá a fegyvert.

Kétféle oka lehet a csalódásnak. Egyrészt a hamis ön- vagy emberismeretünk. Jobbat képzelünk és feltételezünk magunkról és másokról, a valóság pedig kiábrándító. Nem vagyok olyan tökéletes, mint azt hinni akartam magamról, a másik sem olyan ideális, mint amilyennek mutatja magát. A gyermek példáján igazolható: amit pillanatnyi örömére kér, vár, annak megvalósulása gyakran nem volna helyes az egészségére vagy személyiségfejlődésére nézve.

A harmincnyolc éve beteg ember a Bethesda-tó partján fekszik. Amikor Jézus meglátja, megkérdezi, akar-e meggyógyulni. Ilyet kérdezni egy betegtől lehetne akár gúny, tapintatlanság vagy sértés is. Mindenképpen meghökkentő. De Jézus tudja, mit és miért kérdez. A válaszban be is mutatkozik a beteg, panaszkodik: „nincs emberem.” Ebben látja a legfőbb baját. Az irgalmasság házában, ahogy a fürdőt nevezik, irgalmatlan a verseny, ebben ő esélytelen.

Nem kellett semmit magyarázni – nem is lehetett, mert ő látott és tudott mindent. Szelíd és erős szeretetének hatalma van, fényében leleplező igazság, szavai teremtő erejében Isten lelke van jelen, aki képes új kezdetet adni. A vödör üres, ott marad a kútnál, a szíve tele az új élet reménységével: itt a Megváltó, van remény, lehet újat kezdeni!

Anyagi szinten a növekedés véges, a változás folytonos. Az anyag, az élő szervezet elöregszik, közben egy-egy területe meg-megújul. Szellemi szinten azonban végtelen a növekedés és a fejlődés lehetősége. Testünk működését kevésbé tudjuk akaratunkkal irányítani, minőségi változásait a szellemi fejlődésünk befolyásolhatja.

„A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”. Mindent kibír. A szeretet Isten ajándéka. Az Ökumenikus Segélyszervezet szemléletformáló kampányában hirdeti, hogy „a szeretet nem árt”. A családon belüli erőszak, a bántalmazás ellen szól ez a rövid és világos kijelentés.

Ha valaki kiskorú, az általában nem ismeri a törvényeket, amik meghatároznák az életét, nem látják a határaikat, és nincsenek tisztában azzal, hogy mikor cselekszenek helyesen, és mikor helytelenül. Pál a zsidókhoz írt levelében lelki kiskorúságról beszél, nagykorúaknak pedig azokat nevezi, akik meg tudják különböztetni egymástól a jót és a rosszat.

A vigyázás az a magatartás, ahogyan a pásztor őrzi a nyáját, az anya vigyázza csecsemője álmát – ha elalszik is, mégis éberen van jelen, és gyermeke minden mozdulatára felfigyel –, vagy az ügyeletes munkatárs, orvos, aki készséggel indul a szolgálatba, amikor szólítják. Készenlétben állni, minden jelre felfigyelni, amelyet Isten ad, így vigyázni magunkra, ez a tudatos Krisztus-követés.

Emberi kapcsolatainknak, az egymás közötti kommunikációnak elsődleges eszköze a nyelv, a beszéd. A gyermek érzi a szülő szeretetét és gondoskodását, mégis jólesik neki, ha kimondják és megerősítik benne a biztonságot adó érzést, hogy szeretik. A gyermek is elmondja százszor az anyjának, apjának, babájának, hogy szereti.

A rendre és rendszerre minden nap szükségünk van, enélkül káosz és zűrzavar uralkodik az életünkben. A rendkívüli helyzetekben (például háborúban vagy járvány idején) vezetőkre is szükség van, akik meghozzák a ránk vonatkozó döntéseket, melyeknek alá kell rendelnünk magunkat. A legfontosabb vezetőnk Isten, akinek feltétlenül engedelmeskednünk kell.

... sokszor több, mint a sok, és értékesebb is. Igaz ez a szeretetkapcsolatra, barátságra és szerelemre és a munkára, hivatásra nézve is. Pál vallomása arra ad példát: összpontosítsuk erőinket az egy fontos dologra. Engedjük el a kevésbé értékes, későbbre is halasztható ügyeket, feladatokat, találkozásokat.

... és szenvedéllyel teli levele végén Pál apostol öt felszólítást és egy ígéretet ad a korinthusiaknak. Az első – annyi, a gyülekezettel folytatott vita, bántás, védekezés, győzködés és szomorúság után – arra szólít fel: „Örüljetek!” A feszültségek, a vitás kapcsolatuk nehéz tisztázása után, mégis örüljenek. Károli úgy fordította az egyébként ismert görög szót: „legyetek jó egészségben”.

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” Hogyan képes így látni a testi és lelki megpróbáltatásokat? Nem csak áltatja magát, nem illúziókat kerget? Nem: szilárdan hisz. A jutalom, az örök dicsőség reménye mindezeket felülírja benne.

Szabadságunk van arra, hogy tehetségünk és képességeink szerint éljünk és dolgozzunk, építsünk vagy romboljunk. Józanság kell ahhoz, hogy felmérjük, hol vannak a saját határaink. Ha túlpörög bennünk az akarás, olyan célokért küzdünk, amelyek nem Istentől valók, elfáradunk, elszabadulnak az indulatok.

Az elfáradás, kifáradás minden vonalon elérhet minket, nemcsak a munka területén, hanem a kapcsolataink dinamikájában és minőségében, a gyülekezeti életünkben is. Kiégésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor az érdeklődésünk csökken, unottan és rutinosan élünk, elerőtlenedünk, sőt rosszkedvűen, indulatos kitörésekkel támadjuk környezetünket.

A korinthusi levelet olvasva látjuk, hogy rengeteg probléma adódott abban a gyülekezetben, de miközben ezekre választ ad, lenyűgöző erővel fogalmazza meg saját hitvallását. Erős az éntudata és az öntudata, amely semmiképpen nem tévesztendő össze az önteltséggel. Ma divatosan identitásnak, énazonosságnak nevezzük.

Hatalmas ereje van ennek a két szónak: „Minden szabad…” A legtöbb ember itt meg is áll, és nem olvassa tovább a figyelmeztetést, mert az korlátozná, és akkor már nem is olyan végtelen a lehetőség. Pedig fontos a szöveg folytatása és környezete: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.”

Vállaltuk a fölismert szükségszerűséget önkéntesen, mint szabad emberek. Megtanultuk, gyakoroltuk Hegel német filozófus tételét: a szabadság felismert szükségszerűség. Azután föllélegeztünk, mert hazánkban elmúlt a közvetlen veszély. Élveztük a nyári szünetet, a találkozások örömét, hogy közel mehetünk egymáshoz, megölelhettük azokat, akiket szeretünk.

Megfontoljuk életmódunk, magatartásunk következményeit, a körülményeket, és annak fényében döntünk. Tudjuk, nem csak a saját akaratunkon és cselekedeteinken múlnak a dolgok. Mégis: ami rajtunk áll, a mi felelősségünk megtenni. A „miből mi lehet?” kérdésre néha nehéz válaszolni, a lehetséges fejlemények előrevetítésével sokszor csak a kisebbik rosszat vagy a kényelmetlenséget választhatjuk.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Egyik nagyobb és súlyosabb igény, mint a másik, noha a szeretet kifejezés már magában foglalja a másik ember terhének hordozását is. Az apostol mégis részletezi, külön említi, hogy az erő kötelez, akiben szeretet van, az nem a maga kedvét keresi, hanem mások gyengeségét is viseli.

A nyugati orvoslás még ma is különválasztva vizsgálja a testet, nem figyelve az egész emberre, életkörülményeire, lelkiállapotára, kapcsolatrendszerére. Az orvostudománynak azonban kialakult egy új területe, az úgynevezett pszichoneuroimmunológia, amely az ember lelki és testi kölcsönhatásait, érzelmi és fiziológiai állapotát egységbe foglalva vizsgálja.

Egy telefonbeszélgetésben vagy egy hagyományosan írt postai levélben ugyanazt kifejezhetjük, amit korábban egy kézszorítás vagy simogatás mondott el. A szemünk csillogásával, tekintetünk melegével jelezhetjük barátságunkat, ezek hallhatók, láthatók, érezhetők a maszkok mögött is. Hála a modern technikának, a világháló útján új találkozási lehetőség, „érintkezési felület” az online kapcsolat.

Rajtunk is múlik, hogy mi olvasható le az arcunkról. Persze a mostani járványveszélyben maszkot viselünk, nyilvános helyeken kényszerülünk az arcunkat eltakarni, mert ezzel is óvnunk kell magunkat és másokat a fertőzéstől. Mi van az álarcok mögött? Pontosabban ki van alatta? Rossz szándékú rabló, vagy angyalarcú keresztyén, mint István vértanú? Nem derül ki első látásra.

... istenkapcsolat volt az, amelyről Mózes könyveiben olvassuk sorban a történeteket. Amikor Isten megmutatta magát a népnek – felhőben, tűzben, égzengésben és földrengésben, a különleges kísérőjelenségek között –, mindenki megrémült. Az emberek azt kérték, inkább csak Mózes találkozzon és beszéljen az Úrral, mert félelmetes az Isten, legyen ő a közvetítő.

Az élő Istennel való kapcsolatért azonban küzdeni kell, sokat, önmagunk mélyére kell szállni, meg kell alázni magunkat, várni kell, hosszan, és engedni, hogy Isten szeressen, megszelídítsen és vezessen. Mózes haragra gerjed, de mint érett személyiség, prófétai feladatot vesz magára. Odaáll Isten elé népéért, közbenjár, bocsánatért könyörög mindnyájuk nevében.

... a kísértés a hitetlenségre, arra az önhittségre, hogy magunk formáljuk egyedül, Isten nélkül a jövőnket. Mózes, a vezető, akit nem mi választottunk, Istenre hivatkozva indított útnak minket. Eddig elhozott, megoldotta a felmerült szükségeinket, de odalett. Ki tudja, mi történt vele. A szolga nép magára maradt.

Az első parancsolatban a szabadító Isten bemutatkozik nekünk: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Minden további parancsa ebből következik, hogy ő a mi Istenünk, és mi az ő tulajdonai vagyunk. Ez ad erőt, hogy teljesítsük hivatásunkat, és ez ad garanciát arra, hogy velünk van ígérete szerint, vezet és tanácsol az úton.

Jézus a potyázóknak mondja: nem kellene neked is megbocsátanod? Isten könyörült rajtunk, mert bűnösök vagyunk, adósai Istennek és egymásnak. Azt akarja, hogy a kapott bűnbocsánat-élményből merítve szórjuk irgalmát másokra. Ne magunkból préseljük ki a bocsánatot, hanem kérjük őtőle. Így születik a valódi megbocsátás a Lélek ajándékaként.

... kérni nem könnyű, de adni sem. Mivel összefüggenek, érdemes együtt gondolkodni a kettőről. Megtanultuk Jézustól a leckét, hogy meg kell bocsátani egymásnak. Hányszor? Egyszer-kétszer képesek vagyunk rá, talán még harmadszor is megy, mert jól neveltek vagyunk, és úgy illik. De a negyedik alkalom már bosszantó és dühítő.

Biztonságra törekszünk. Ez természetes, mert alapvető szükségletünk. Körülvesszük magunkat vagyonvédelmi berendezésekkel, megfigyelő kamerákkal, riasztórendszerekkel, amelyek némiképp visszatarthatják az illetéktelen behatolókat, megakadályozhatják akciójukat. Ösztönösen tárgyakat birtokolunk, vagyont gyűjtünk, és ellenőrizzük a környezetünket.

Van hierarchia Isten világában? Van első helyen szereplő, kiválasztott ember és nép más emberek és népek hátrányára? Istennek vannak gyermekei, és vannak, akik csak kutyáknak minősülnek? Súlyos kérdések ezek, amelyekkel ma is küzdenek a világ népei, nemzetei, vallásai: istenképek ütköznek, egymás kirekesztése, tüntetés, követelőzés, agresszió történik az egyenlőség nevében.

Jó, ha megtanuljuk az anyagok természetét, a világ működését, mert Isten teremtett világának, természeti törvényeinek ismerete segít a bajban. Az erkölcsi üzenete is fontos: a jóság, ha ismeretekkel párosul, gyorsan dönt és cselekszik, megmentheti mások életét. Ide is érvényes az Ige: „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt”.

Lehet úgy ajándékot adni, hogy mellékeljük hozzá a számláját? Lehet örülni a dühösen vagy kényszerűen adott virágnak? A vörös rózsa sokatmondó jelkép a szerelmi és házassági kapcsolatokban, de az, ahogyan itt megjelenik, valami másnak a példázata lett. Annak, hogyan ragadunk bele sokszor a hétköznapi negatívumokba, és hogyan tartósítjuk a rosszkedvünket, amivel mások örömét is ellopjuk.

... év után készül két testvér találkozni: Jákób, aki kicsalta az elsőszülöttségi jogot ikertestvérétől, és Ézsau, aki ezért halálos haragjában bosszút fogadott, és ezért a csalónak menekülnie kellett. Így váltak el egymástól az egyébként is mindig acsarkodó fiúk, akiket pártoskodó dédelgetésükkel a szülők sem segítettek a békés megegyezésben.

... szót ma már mindenki ismeri, sőt immár életmóddá vált az elmúlt három hónap alatt. Az emberek többsége fegyelmezetten betartotta a korlátozásokat, az otthon maradás és a kézmosás lett a legfőbb fegyverünk. Gyakorlatilag ugyanaz, ami a középkorban az olasz Velence hatóságának rendelete volt a pestisjárvány idején, amikor a tengerészeket és kereskedőket el kellett különíteni a külvilágtól, hogy ne terjesszék a fertőzést.

... visszakér Isten Ábrahámtól, amikor a megígért, a várva várt, az egyetlen fiát kéri tőle. Különös áthallása lehet ennek a történetnek, ha félre tudjuk tenni az előítéletünket és felháborodásunkat, és nem szó szerint elemezzük. Most nem is a vallástörténeti hátterét kutatjuk. Mi lehet az üzenete ennek a rettenetes, drámai leírásnak?

... volt Hágár, az egyiptomi rabszolganő. Sorsáról Ábrahám és Sára döntött. Magukkal hozták őt az ígéret földjére, számára idegen földre. Ők kapták az elhívást és az ígéretet Istentől, hogy gyermekük születik, akiből nagy nép lesz. De annak már tíz éve. Törvényesített szokás volt Babilóniában, ha a feleségnek nem született gyermeke, a férfi ágyast vehetett magához, hogy fennmaradjon a neve.

... az egyik legnehezebben elviselhető életérzés. Hogyan küzdünk ellene, amikor senki nem tud biztosat mondani? Meddig tart még a járvány? Meddig kell fékezett üzemmódban élnünk? Lesz-e oltóanyag és mikor? Mi lesz a járvány után? Nincs senki, aki prófétaként meg tudná válaszolni a kérdéseinket.

...védjük a vírusoktól és a fertőződéstől maszkkal, kézmosással, ruhánk lecserélésével és fertőtlenítéssel. De a belsőnket hogyan védjük? Pál apostol beszél arról a kettősségről, hogy van külső emberünk, és van belső emberünk. Magáról beszél, és úgy biztat másokat: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”

...lenne, ha tehetnénk valamit, konkrétan és tevőlegesen is hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy legyőzzük a járványt. Ahogy múlnak a napok, az ifjak mellett egyre több felnőttnek is nehezére esik az otthonmaradás. Sok fiatal vállal vásárlást, ebédkihordást, ügyintézést az idős vagy beteg embereknek. Olyanok is felajánlják segítségüket, akiknek van családjuk, de nem élnek már a szüleik, akikről gondoskodhatnának.

Az Újszövetségben száztizenkét helyen szerepel a meno görög szó, amely azt jelenti: állhatatosan, hűséggel kitartani, megmaradni. „Ha megmaradtok énbennem…”; „…maradjatok meg az én szeretetemben!” – visszhangozza Jézus kérését János evangéliuma, ahol összesen hatvanhatszor olvashatjuk a szót.

A vírus is olyan, mint a bűn: nem válogat, mindenki egyformán veszélyeztetett. Bárki hordozhatja, fertőzhet és megfertőződhet. Radnóti Miklós versének címadó sora szól bele a csendünkbe: „Járkálj csak, halálraítélt”. Mindnyájan halálraítéltek vagyunk, nincs különbség. Mindnyájan meghalunk, ki most, ki később.

vagy evangéliumot hirdetünk? Ezt a teológiai kérdést korábban többször tárgyaltuk a gyülekezetben. Mit hirdetünk? Mit kellene hirdetnünk: a törvényt, Isten törvényét vagy az örömhírt, Jézus Krisztus evangéliumát? El lehet kerülni a válaszadást azzal az egyszerű válasszal, hogy mindkettőt. Igaz, mégis azt valljuk, hogy a bibliai kijelentés középpontjában Jézus Krisztus áll.

... nem tehetünk? Vagy minden rajtunk múlik? E két szélsőség között feszülünk gyakran, már a mindennapi küzdelmekben és döntésekben is ezek a kétségek bénítanak minket. Ha az üdvösségünkről gondolkodunk, ugyanerre a következtetésre jutunk, így foglyul ejthet minket az érzés: tehetetlenek vagyunk. Most, a világjárvány terjedésének rémületében ezt a tehetetlenséget éljük át.

…hanem bízzatok Istenben, legyetek gond nélküliek, mint a gyermekek, akik ráhagyatkoznak szüleikre. Máté szerint Jézus háromszor is megismétli a biztatást követőinek: „…ne aggódjatok életetekért…” Isten gondviselő jó Atyánk, aki tudja, mire van szükségünk, folytatja Jézus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nincs is semmi dolgunk, csak tétlenül élvezni Isten gondoskodását.

Gyermekorvost búcsúztattunk a gyülekezetben. Ezúttal is beigazolódott: ahhoz, hogy valakiről megtudjuk, milyen csodálatos ember volt, meg kellett halnia. Életében nem mesélte el könnyes és humoros kalandjait, amelyeket halála után hallottunk róla. A doktornő házhoz ment, ha hívták. Este, vasárnap, bármikor.

... lett az önbizalom, önbecsülés, önmagunk elfogadása. Népszerű előadások és könyvek tanácsolnak abban, hogyan teljesedjen ki az életünk, miként valósítsuk meg önmagunkat. Helyzetgyakorlatokkal, példákkal szemléltetik okos pszichológusok és terapeuták azt, hogyan kell kiállni felismert érdekeinkért. Ezekhez képest Jézus meghívása önmagunk megtagadására nem tűnik vonzónak.

Mi az a jutalom, amelyet Jézus szerint Istentől várhatunk? Elképzelhetetlenül nagy ajándék. Túlemel minden kisstílű kívánságunkon: Isten fiaivá válhatunk, Isten családjához tartozhatunk. Isten jutalma nem csupán valamilyen csekély ajándék, a körülményeink javulása, hanem a krisztusi élet. Ha ő jó a hálátlanok és gonoszok iránt, mennyivel inkább jó azokhoz, akik jóságát gyakorolják.

... a szív a szeretettől, mert megöli az ént, a sötét zsarnokot – mondja az ősi keleti bölcsesség. Ez még a szülői, házastársi, rokoni, baráti szeretetkapcsolatokban is tapasztalható igazság, hát még akkor, amikor az ellenségről van szó! A hegyi beszéd csúcsa éppen ezt emeli életünk és magatartásunk középpontjába. – Jézus példáiban világos: a szeretet nem jóérzés, szimpátia kérdése, hanem életforma.

Embernek lenni, emberré válni életen át tartó, hosszú érlelődés és folyamat. Vajon a csecsemő nevelés nélkül magától emberré válik? Dél-Amerikában az utcán élő, kóborló négy-öt éves árva gyerekek tekintete üres, habozás nélkül kést rántanak a magányos turistára. Nem tehetnek róla, éhesek, a túlélés, az ösztön vezérli őket.

... gondolkoztunk az idei ökumenikus imahéten Pál és társainak hajótörése, valamint a máltai keresztyének befogadó szeretetének története alapján. Az egész hetünk központi címét a szigetre kivetődő hajótöröttek felszabadító élménye adta, az a „nem mindennapi emberség”, amelyben részesültek.

... véletlenek Isten világában. Zakariás és felesége, Erzsébet az ároni, papi dinasztiából származtak. A papokat huszonnégy csoportra osztották, Zakariás az Abija csoportjához tartozott. Évente kétszer, egy-egy hétre mentek fel Jeruzsálembe, hogy a szolgálatot ellássák. Azon a héten minden reggel sorsvetéssel jelölték ki, melyik pap menjen be a templomba...

... könyvében váltakoznak az ítéletes és ígéretes próféciák. Az is nehéz olvasmány, hogy más népek és hatalmak bukásáról szólnak jövendölések, de fájdalmas, hogy Isten a választott népe ellen is jajt kiált. Mint az elhagyott édesapa, úgy panaszkodik fiaira, akik elhagyták őt. Népe elfordult tőle, nem kíváncsi az ő akaratára, bölcsességére és vezetésére. Idegen hatalommal szövetkezik, attól reméli a boldogulását.

A hivatásosok nem mindig értik a laikusok kapcsolatát Istennel. A hétköznapi öltözet, a közvetlen stílus, a baráti hang, a rövid bejelentkezés Jézushoz – Józsi természetes viselkedése megindító, egyszerű, mégis rejtélyes. Elég így megszólítani Jézust? Elég csak hívni az ő nevét, aztán hinni, hogy megteszi azt, ami nekünk jó? Úgy tűnik, néha elég.

... valósul meg az a szép ígéret, amelyet János levelében olvasunk? „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá…”. Túl nagy álom ez, hiszen azzá sem tudunk válni, amit célul tűztünk magunk elé nagykorúságunk érlelődése idején.